Előszó
Részlet a könyvből:
Aligha van egyetlen megyének is alaposabb indoka, hogy az ott élő fényképezők számára tárlatot rendezzen, mint Komárom megyének, amely - úgy tetszik - immár a legkülönb szinteken képes pártolni a fotográfiát, kultúrájának irányítói fölmérték, hogy ezzel egészen sajátosra is rajzolhatják szűkebb pátriájuk művészeti életét. Mind a kísérleti fényképezést szemléző Esztergomi Fotóbiennálé, mind pedig a Tatára és Tatabányára költöztetett országos tárlatok, de akár a dorogi bányászélet kiállítások is messze túlmutatnak a közigazgatási határokon - alighanem a fotótörténet területei irányába. Kapcsolódik ehhez még a nagyvonalú mecenatúra, amely az itt élő fotósok ösztöndíjazását, külföldi megismertetését, esetenként alkotói körülményeinek színvonalas megoldását stb. célozza. Jogos és méltányos ez a figyelem: a megyében több olyan fényképező művész is él, akik a magyar fotóművészet jelentős személyiségei, következésképpen egy ilyen megyei tárlat is tágabb jelentőségű, semhogy a kötelező statisztikák markírozásának könyvelhetnénk el.
S itt, a tárlatot szemlélve kell ráébredni arra is, hogy az említett „befektetések" újra meg újra visszaigazolódnak: nem csupán a befutott alkotók színvonalas szereplése által, az által még inkább, hogy tehetséges és ígéretes fiatalok bukkannak föl - jelezvén a biztos szellemi hátországot is.
Először van alkalmunk fölhívni a figyelmet - például - Szamódy Zsoltra vagy Varga Csabára, de Bencze Lászlót is csak néhány, a Bányászéletre beküldött képe alapján ismerheti a kiállításlátogató.
Szamódy Emlék I-II-III. című sorozatával a színesfényképezés érdekes lehetőségeit kutatja, amikor gondos egymásra másolással mintegy az emlékezés rétegeit teríti föl, ha akarom faktúrát, ha akarom történésbeli háttereket vagy éppen szimbólumokat kölcsönözve az éppen aktuálissá vált emléknek. A lehúzott redőnyű ablak jelképisége pedig személyessé, lélektanilag is motiválttá varázsolja a sorozatot. De Varga Csaba színes Ablakai is valóságos ablakok és valamiféle álombeli ablakok különleges keverékét sugallják, mivel a színek inkább az alkotótól függenek, semhogy a natúrának óhajtanának megfelelni. Utrillo rózsaszín deszkakerítései jutnak eszünkbe, mint előképek.
Bencze realisztikusabb; őt minden bizonnyal a szociofotó eredményei érintették meg leginkább: nem véletlen, hogy a fekete-fehér technika tónuslehetőségeibe rajzolja bele optikájával véleményét.
Tatai Tibor ismert név, itt látható színes Fa-sorozata az árnyékok és faktúrák esztétikus és finom alkalmazását, a festői eszközök iránti érzékenységet és nosztalgiát sugallják.
Az esztergomi triászból (STB) ezúttal Tamási Péter teljesítménye látszik a legmeggyőzőbbnek; másolással és színezéssel elidegenített fotói mindenképpen egy lényeges kérdést az autorizált technika és a művészi kifejezés viszonyát érintik. Esetében is hivatkoznunk kell a festői ihletettségre, ugyanakkor azonban még ennél is hangsúlyosabb a kézjegy gesztusa, és alighanem Tamási is ebben az irányban akaija végiggondolni alkotói munkáját. Balla András Műtárgy sorozata nem új, részleteiben vagy egészében is szerepelt különböző fórumokon. Meghökkentő tárgyilagossága, érzelemmentessége tanulságos példát szolgálhat a toleranciára. Mintha a műtárgy kifejezés katonai értelemben, a mesterségesen létrehozott tárgyak jelentésében szerepelne. Az alkotó mindössze annyit kíván közölni: természetes környezetünk mellé mesterséges környezetet is teremtünk és együtt élünk mindkettővel. Sipeki Gyula ismert tükröztetett algoritmusai mellett igen érdekes képpel jelentkezett. Olyasmivel, ami egy kicsit ugyan visszamutat korábbi szekvenciáira, ugyanakkor azonban érzelmi-bölcseleti közlendőinél fogva azokon fölül is emelkedik. Egyetlen lapra hat darab barnított fölvételt ragasztott föl, amelyek ugyanazon hosszú kabátos, kalapos férfit ábrázolják eltérő nézetekben. Elesettség és irónia, mívesség és világmagyarázat egyszerre érződik erről a lapról és az utolsó kép széttárt karú gesztusával egészen kinyitja a magyarázat lehetőségeit is. Nem csodálkoznánk, ha az elkövetkező időszakban ennek a leleménynek a konzekvenciái érnének be letisztult alkotói mondandóvá. Ehhez Sipekiben minden adottság megvan.
A seregszemle tehát színvonalas, izgalmas képet mutat, olyat, amilyent - gondolom - méltán várunk el ettől a megyétől.
Vissza 
