Csorba

Előszó

Jól körüljárható kulcsfogalmakezek. Íme, megkísérlem művészi sorba rakni őket: ready made, mint talált eszköz, mint barlangi művészet, sziklafestmény, mint emberi alkotás, artefaktum, mesterséges hajlék, palota, ház, város, mint Isten temploma, mint művészeti eszköz és lélekjelenlét, mint művészi lélegzetvétel, kilégzésgyakorlat, fúvócső köldökzsinór, köldök festék kehely, mundus sziklafestmény sorozat, a barlangi művészet a késő jégkorszaki firka lapjain, festékszóró spray a graffiti hallucinációban, érzékcsalódás az atomkorszakban, agymosás, firka tudatállapot, korszakon kívüli hallucináció a módosult tudatban, éber tudatra ébredés, művész anyahajótól eltávolodó tudati közérzet, anyaméh és magzatvíz szkafander, természetes gégecső megkapaszkodás, kapcsolódás az elszakadásba, eltávolodás a visszatéréskényszertől és alászállás a lemerülésben, születési trauma, mint emlékezetkiesés, traumás sokk, mint halálélmény, feledés, bódulat, szenvedélyes tudatvesztés, énem vesztése minden identitásvesztésben, kommunikáció zavaros víziók tömegében, énképem jobbító keresése, elnevezés a tükörkép általi felismerésben, hasonló minden hasonlóval, függés a függetlentől, szigorú környezeti kontroll, inkubátor barlangi kényszerimpulzusok, ellenálláshoz kapcsolódó barlangi festészet, emberi alkalmazkodás a megkapaszkodás elengedése, tűzrakás a barlangban, elismerési vágy, mint megkapaszkodás az anyában, ennek elvesztése közben leválás az anyáról, mint kézzel fogható tapasztalat, mint a kéz szerepe az életben, mint a gyógyító kezelés, az első légvétel fájdalmas sokkja, mint a születés traumájának elszenvedése, a hol vagyok én érzés kimondása, a beszéd artikulációja, a ki vagyok én hallucinációs kényszerképzete, tudattalan civilizációs ártalmak, tudattalan kulturális fertőzöttség, a teremtés utánzása minden alkotásban, a nyállal kevert festékanyag leképeződése, porlasztó és fúvó emberi lehelet, mint Isten teremtő lehelete, aki Ádámba lehelte szent Lelkét, a kilégzés művészi kényszere, mint ventiláció, mint beszédkényszer, a kilégzés úját akadályozó eszköz használata közben, a nyelv szerepe olyan, mint a kéz szerepe az írásban, grafománia a gondolkodást akadályozó eszköz túlzott használatában, a festék színező anyaga a fúvócsövön át, mintha a gégecső elmés meghosszabbítása lenne, a hosszú kilégzéssel úgy porlik rá a sziklafelületre, mintha automatikusan szitáló firkapor lenne, ami az égből hull alá, a hallucinációt megszüntető művészi tett közepette, az ösztönt kifejező firkálási késztetésben, éntudatom akaratlagos ébredésében, mint a ready made motiváció folytonos jelenléte a barlangban levés felismerése közben, a falra hányt borsó filozófiájában, mert változni a tudatom képtelen, mert determinált értelmezési kísérlet vagyok az extrém fizikai terhezésben, az extrém próbatétel maga, aki extrém megfelelést termelek ki, az extrém kényszer elvárása miatt, mint az igazgyöngytermelő kagyló is, akiben a homokszem irritációja ellenséges érzelmet okoz, és önvédelemből könnyezem ki magamból a firka szövetet, mintha örökös versengésben, a z egészségtelen stressz állapotában tartanám fenn a helyzetet, melyben az extrém cél elérése hajszolttá teszi az elmémet, az önmegvalósító kényszer hamis szabadságérzetet szül testemben. Vissza