Kazinczy Gábor

Fülszöveg

Kazinczy Gábor arca talányosan tekint ránk az elmúlt időkből. Neve talán még ismerősen cseng, hiszen annak a famíliának jeles tagja, amely a "széphalmi szent öreg"-et adta a hazának. Életútját, munkálkodását kevesen tartják számon. Pedig Kazinczy Ferencnek és vértanú fiának, Lajosnak szobra közelében ott áll Gábor emlékműve is a sárospataki iskolakertben. Rangját termékeny diákévei, irodalomszervező tevékenysége, politika-szónoki tehetsége,a történeti és irodalmi hagyomány szolgálata, sikerült műfordításai adják művelődésünk történetében. Petőfi szólt róla elismerően; versben is köszöntötte "miljók nevében", hős pályatársnak, lelke rokonának nevezve őt.
Bánfalva adott menedéket az üldözöttnek. Az Ifjú Magyarország,a Béke-párt vezéralakja a szabadságharc bukása után vonul vissza a Bükk oltalmában meghúzódó faluba, hogy itt teremtsen műhelyt a szétszóratott magyar irodalomnak: baráti levelezéssel szövögetett kapcsolatot a külvilággal. Tompa és Arany, Lévay és Toldy, Szemere Miklós és Pál, Egressy Gábor és mások látogatnak el a Vladár-kastélyba, hogy élvezzék a kor egyik legműveltebb emberének társaságát. Kazinczy Gábor utolsó tizennégy évének helyszíne ma becses irodalmi emlékhely.
Csorba Zoltán igényes szeretettel, gondos forráskutatással tárja fel egy életút, egy sors fordulatait, teljesítményét, hogy az utókor méltó módon ismerhesse és tisztelhesse a múlt század egyik nagy alakját. A miskolci és borsodi irodalomtörténeti hagyomány tudósa most lenne 90 éves. Könyvét hőse születésének 175. és halála 130. évfordulója tiszteletére adjuk méltó, új kiadásban az olvasók kezébe. Vissza