Magyar Állami Operaház - Műsorkalendárium 1998/99

Előszó

Részlet:
Az Operaház, Budapest egyik legrégebbi és legszebb színházépülete, közel 115 évvel ezelőtt, 1884 szeptemberében nyitotta meg kapuit a közönség előtt. A magyarországi operajátszás története természetesen ennél jóval régebbre nyúlik vissza: XVIII. századi kezdetek után az 1840-es évektől vált rendszeressé a Nemzeti Színház színpadán, Erkel Ferencnek, a színház karmesterének, a magyar nemzeti opera megteremtőjének irányításával. Az 1867-es kiegyezést követően a dinamikusan fejlődő főváros közönsége egyre inkább igényelte egy önálló operaépület létrehozását. A kérdés fontosságát jelzi, hogy 1873.ban meghívásos tervpályázatot írtak ki a kor neves hazai és külföldi építészei számára. A pályázat győztese, Ybl Miklós által tervezett, 9 évi munkával felépített neoreneszánsz palota a főváros egyik legjelentősebb XIX. századi műemléke, úgy a funkcionalitás, mint a dekorativitás tekintetében kiemelkedő alkotás. A közönségforgalmi terek (nézőtér, társalgók, szalonok) megragadó pompája, a nézőtéren uralkodó vörös és arany szín, a nemes fa- és a különleges márványburkolatok, s nem utolsósorban a historizmus három mestere, Lotz Károly, Székely Bertalan és Than Mór által alkotott falfestmények és freskók kifejezik a kor reprezentációs igényét, s ámulatba ejtik a mai látogatót is.
Az Operaház nyitóelőadásán, melyet maga az uralkodó, I. Ferenc József is megtisztelt jelenlétével, mintegy programadóként két Erkel-opera részlete, és Wagner Lohengrinjének egy felvonása szerepelt. A pompás palota első évei azonban nem voltak zökkenőmentesek, s beletelt néhány évbe, míg a színház és közönsége egymásra találtak. Az Operaház első nagy korszaka Gustav Mahler nevéhez kapcsolódik, aki néhány éves igazgatósága idején (1888-1891) korszerű repertoárt alakított ki (ő vitte színre először Wagner Ring-tetralógiájának első két darabját, a kortárs operairodalom alkotásai közül pedig többek között Mascani Parasztbecsületét, ami Budapestről indult világhódító útjára). Mahler sokat tett az együttes, kiépítéséért, fiatalításáért is, örökségéből sok őt következő igazgató élt. Arthur Nikisch igazgatása a Puccinivel való tartós együttműködést alapozta meg: az olasz szerző később több művét is személyesen tanította be Budapesten. Az 1910-es években gróf Bánffy Miklós kormánybiztos értő igazgatása, Hevesi Sándor rendezői és Egisto Tango karmesteri működése újabb aranykort teremtett. Ekkor kerültek először színre Bartók Béla színpadi művei is. Vissza