Előszó a szerelemhez

Fülszöveg

A felnőttség, érettség küszöbén álló férfi számvetése, az álmok és a valóság egyeztetése, emlékek, felfokozott érzelmek és józanul okos, kemény ítéletek harca bontakozik ki e kötetből. Látszólag csupa ellentmondás, valójában csupa harmónia; az ifjúság őszinte arca villog elő a versek mögül, az ifjúságé, mely egyszerre ragaszkodó és eltaszító, kétkedő és hívő, gondtalanul játékos és kimérten felelősségteljes. „Mögöttem szép remény s szép reménytelenség" - írja egyik kiemelkedően szép versében elrendező biztonsággal, a valóság birtokba vevésének bölcsességével, hiszen a szorító küzdelemnek nemcsak lendülete, de minden kínja is szép és emberi, hozzátartozik az alkotás, a munka teljes képéhez. A kötet laza kerete egy szerelem története. Első igazi élményét követi nyomon, mi közben elrendezi maga körül sorsát, a valóság adta lehetőségeket, s megfogalmazza kivívandó jövőjének lényeges mozzanatait: ,,Kacatok, vedlett látomások / kullognak, törleszkednének szívemhez, / buktasd meg fejemet kemény tenyérrel / józanság, a hajnal jéghideg fényében / füröszd meg eszméletemet, / mert az álommal nem lehet / már nem lehet semmit megérteni." Úgy is mondhatnánk: Csukás István e kötetben érett tudatos költővé, az itt közölt verseiben teremtődött meg az a tovább bogozhatatlan, mélyről sugárzó elem, ami az igazi költészet jellemzője, itt találta meg sajátosan egyéni hangját, s az egész szervezetet, kedélyt felszabadító központi mondanivalót. Ez a magára találás eredményezte - nyelvi erő tekintetében - jelentős emelkedését. Különösen dikciója, versépítő leleménye, élménykiaknázó bátorsága és következetessége feltűnő, amely szerencsésen párosul az egyéni sorsot nyomon követő és versekben felmutatni tudó őszinteséggel. Vissza