1956 - ahol mi győztünk

Fülszöveg

Meglehet, hogy ez az ország még mindig nincsen teljesen a tudatában annak, micsoda tettet hajtottak végre 1956. december 6-án a magyar vízilabdázók. Mindez csupán részben tudható be annak, hogy több mint háromnegyed évszázada hozzászoktattak bennünket: ha magyarok pólóznak a vízben, általában győzelmet ünnepelhetünk. Sokkal inkább arról van szó, hogy a meccs, az akkori siker valódi értékét jelentősen tompította, sőt, tompítja, hogy az ország igazából még mindig nem tudta feldolgozni azt, mi is történt 1956-ban. Nem Melbourne-ben - itthon. Az utána következő több mint három évtizedes agymosás annyiban elérte a célját, hogy az emberek többségének igazán reális áttekintése továbbra se legyen az eseményekről. Harminc-negyven évvel később pedig már halványodni kezdenek, sőt, akár teljesen ki is fakulhatnak az egykori színek, képek. Ma egy háborúnak minden másodpercét dokumentálják; ha nem a folytatói, akkor a média. Akkoriban az elnyomatás többek között ezt is lehetetlenné tette.
Az olimpikonok akkor egy háborús övezetből indultak - annak minden lelki terhével és a normális felkészülést lehetetlenné tevő hátrányával. Vízilabdázóink ennek ellenére sosem látott fölénnyel lettek aranyérmesek, s verték meg többek között a szovjeteket is.
Ötven éve ennek - ma könyvek, sőt, hollywoodi közreműködéssel egy film is készül. E könyv nem törekszik a teljességre: sem arra, hogy a múlttal való szembenézésre ösztökéljen bárkit is, sem arra, hogy az egész melbourne-i olimpiáról képet adjon. Arra viszont igen, hogy emléket állítson a vízilabda-história egyik legnagyszerűbb csapatának, mégpedig hiteles emléket. Hiszen ez a gárda nemcsak a magyar sport történetébe írta be magát 1956. december 6-án, de a „melbourne-i vérfürdő" legendájával az egyetemes olimpiatörténet egyik legismertebb fejezetének főszereplője is lett. Vissza