Havi Magyar Fórum 1998. január-december

Előszó

Részlet:
"A budapesti banda
A jó élc mindig becsapódik, mégpedig pontosan annak a közepébe, amit célba vett. Ha a Budapest Bank történetét budapesti banda címen adom elő, az élcnek ugyan nem élc, de telitalálat, amelyen azonban nem lehet kacagni. A maga érdes durvaságával együtt sírnivaló az egész. Ha aztán még az is kiderül, hogy a Budapest Bank rövid történetében benne foglaltatik a magyarországi rendszerváltás minden hamissága, közösségellenessége, gazembersége, akkor viccet emlegetni egyenesen sértő. A budapesti banda tetteinek leírásából kiolvasható, hogyan veszett el Magyarország a magyarok számára, és hogyan került uralomra eben a társadalomban egy maroknyi, de világhatalmak által támogatott társaság.
A Budapest Bankot 1987-ben alapították. Mindjárt a negyedik legnagyobb kereskedelmi bank rangjára emelve. Abban az időben már tökrészeg volt az egész szocialista rendszer, a magyarországi pedig már nem csak dülöngélt, hanem rogyadozott is. Minduntalan összecsinálta magát. A legnagyobb baját a tudós közgazdászok életképtelen nagyvállalataiban látták, az új banknak azonban nem kellet ezeket tömködnie, mert ez a részvénytársaság már a jövő számára, a minden percben esedékes kapitalizmus számára létesült, igaz, akkor még bevallatlanul. Vagyis reformintézmény volt, az új találmány a ,,kétszintű bankrendszer" egyik csillaga, amit az államkapitalizmus talaján álló kommunistáknak is éppen úgy illet szeretniök, mint a részleges kapitalizmusra kacsingató ,,piacinyitás-hívőknek"." Vissza

Fülszöveg

,,ÉL MAGYAR, ÁLL BUDA MÉG"
(Kisfaludy Károly)

Mikor a közéletben megszűnik minden eszményi momentum: akkor elkezdődik a vásár. Mindenütt így volt ez; a hanyatló Rómában, mely elvesztette erkölcseit éppen úgy, mint a düledező Lengyelországban, mely elvesztette agyvelejét. Nálunk is így van. Eladóvá lett minden. Egy egész világ, mit eddig sem kézzel érinteni, sem igérettel megközelíteni, sem pénzzel megmérni nem lehetett, íme az árucsarnok martaléka lett. Szégyenlős mezét levetkőzi a becsület, s vigyorogva kínálj magát az új társaságban. A hitnek ereje meglapul, mintegy átázott kesztyű, hogy könnyen kifordítható legyen. A politikai meggyőződés kaucsuklabda módjára ugrándozik ide-oda, annak hull ölébe, aki megfizeti. Elsatnyult ízlés, fénymázas jellem, ingadozó akart, elgyöngült férfi erő, kifestett asszony, erotikus érzelem, vagyonszerzés és eszközök válogatása nélkül földreborulás minden fajta siker előtt, élvhajhászat, üres templom, feldúlt tűzhely, megcsalt hűség, sikamlós irodalom, trágár vígszínház, benépesített orfeum, kigúnyolt elvszilárdság, ím ez a korszaknak kidomborodó vonása.
BARTHA MIKLÓS (1896.)
Vissza