Előszó
Részlet a könyvből:
A siket őszi délutánban hosszan elnyújtott, rekedt kiáltás hallatszott igen messziről.
- De-emete-eer!... Demeter!
A kállói országút szélén, egy kajla akác alatt két Istentől...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
A siket őszi délutánban hosszan elnyújtott, rekedt kiáltás hallatszott igen messziről.
- De-emete-eer!... Demeter!
A kállói országút szélén, egy kajla akác alatt két Istentől és embertől elrugaszkodott alak állt hangtalanul, a hang irányába figyelve. Az egyik majdnem öl-nagyságnyira nőtt a földtől, a másik jóval kisebb volt, de szélesebb, nyaka olyan vastag, mint fiatal tuloké. Az öles emberen tépett dolmány, lyukas, zsíros kalpag a fején, olyan, mint valami serpenyő. A kisebbik emberről viharvert szűr csüngött alá, a fején báránybőr kucsma díszeskedett, amely mellett dróttal odaerősített toll nyúlt felfelé, mely Thökölynek, a kurucfejedelemnek rongyos, szétugrasztott seregeinek a dísz tolla volt valamikor és fehér kéretett még pár esztendővel ezelőtt.
- Demeter! - hangzott kétségbeesetten a kiáltás.
- Szánandó ember lehet ez a szerencsétlen! Kitévedhetett a mameluk!- jegyezte meg az öles ember.
- Bésüllyedhetett az ingoványba! - lökte ott a részvétlenül a másik.
- Eltéveszthették egymást...
- Erősen hiszem, hogy labancokat fogunk máma!... A kuruc tudja erre az utat. Tokajtól emezen a Pertuimig, Károlytól le Váradig, ahol most Ali basa az úr.
Vissza 
