Fülszöveg
A kandallóban lassan parázzsá hamvadt a tűz, és Hendrik vetkőzni kezdett. Már félmeztelenül mezítláb álldogált az ágya mellett, amikor kopogtak. Gyorsan visszakapta magéira az ingét és ajtót nyitott.
A küszöbön Elisabeth állt, a napközben hordott főkötője és vcdlkendője nélkül Hosszít, szőke haja a vállára omlott, ruhája kivcigásában fehéren világított a bőre. Hendrik kérdően vonta fel a szemöldökét: azt hitte, a szolgálólány már rég lefeküdt aludni.
- Kíván még valamit, uram? - kérdezte Elisabeth olyan hangsúllyal, hogy az egyébként semleges szavak üzenetét nem lehetett félreérteni.
- Köszönöm, nem.
- Egészen biztos benne, uram? - hajtotta félre a fejét a lány, szemét előbb a férfi ingéből kivillanó, meztelen mellkaséira szegezve, majd visszaemelve az arcára. Szőke haja mint fényes vízesés csillogott a gyertyafényben.
- Tökéletesen. Jó éjszakát, Elisabeth - válaszolta Hendrik, azzal a lány orrára zárta az ajtót, és belülről nekitcimasz-kodva várta, hogy lecsillapodjon a...
Tovább
Fülszöveg
A kandallóban lassan parázzsá hamvadt a tűz, és Hendrik vetkőzni kezdett. Már félmeztelenül mezítláb álldogált az ágya mellett, amikor kopogtak. Gyorsan visszakapta magéira az ingét és ajtót nyitott.
A küszöbön Elisabeth állt, a napközben hordott főkötője és vcdlkendője nélkül Hosszít, szőke haja a vállára omlott, ruhája kivcigásában fehéren világított a bőre. Hendrik kérdően vonta fel a szemöldökét: azt hitte, a szolgálólány már rég lefeküdt aludni.
- Kíván még valamit, uram? - kérdezte Elisabeth olyan hangsúllyal, hogy az egyébként semleges szavak üzenetét nem lehetett félreérteni.
- Köszönöm, nem.
- Egészen biztos benne, uram? - hajtotta félre a fejét a lány, szemét előbb a férfi ingéből kivillanó, meztelen mellkaséira szegezve, majd visszaemelve az arcára. Szőke haja mint fényes vízesés csillogott a gyertyafényben.
- Tökéletesen. Jó éjszakát, Elisabeth - válaszolta Hendrik, azzal a lány orrára zárta az ajtót, és belülről nekitcimasz-kodva várta, hogy lecsillapodjon a szíve vad dobogása. Ez meredek helyzet volt.
Sajnálom, kislány gondolta, nem én leszek az, aki elfeledteti veled a múltat. Ahogyan te sem tudsz megszabadítani engem az éjszakáim árnyaitól.
Mörk Leonóra író, újságíró, szerkesztő', műfordító, éveken át az Elle főszerkesztő-helyetteseként, illetve a Nők Lapja vezető szerkesztőjeként dolgozott. Regényeiben nem elégszik meg azzal, hogy elmesél egy magával ragadó történetet, hanem izgalmas kultúrtörténeti kalandozásra is hívja olvasóit.
i664 decemberében üstökös tűnik fel az égen Amszterdam fölött. Az emberek riadtan találgatják, mit jövendöl: balszerencsét hoz-e, vagy azt ígéri, hogy a pestisjárvány sújtotta város lakóinak sorsa végre jobbra fordul.
A városháza eló'tt összegyűlt tömegben ámulva követi az égi jel útját Maaike, a tésztaműves lány is, aki egy fájdalmas csalódás után talált új otthonra a nagynénje házában. Kis boltjuk, A narancsfához címzett csemegesütöde egyaránt menedéket kínál a tél hidege és a szív fájdalmai ellen.
Miközben a város Szent Miklós ünnepére készül, és a levegó't betölti a spekulatius keksz fűszeres illata, új vásárló tűnik fel a cukrászboltban. Hendrik éveken át a Kelet-indiai Társaság hajóorvosaként járta a világot Ázsiától Amerikáig, de egy súlyos betegség és egy váratlan örökség miatt úgy döntött, Amszterdamban kezd új életet. Eló'ször csak gyerekkora ízeit keresve nyit be a narancsfa jele alatti üzletbe, ám amikor egy eló'keló' páciense megbízásából nyomozni kezd egy mérgezéses eset ügyében, újra keresztezó'dnek útjaik Maaikéval. El tudják-e feledtetni egymással a múltat? És valóban eró'sebb-e a szeretet a halálnál?
A kötet különlegessége, hogy a 17. századi Hollandiába vezető' történetet a holland aranykor ma is elkészíthető, kedvenc süteményreceptjei egészítik ki, az almás pitétől a marcipángyümölcsön és a palacsintán át a szirupos ostyáig.
Vissza