Előszó
Előszó helyett
Van egy nézetem, ami minden helyzetben inspirál. Úgy gondolom, hogy a dolgaim nem fognak sikerülni, persze ettől még mindent megteszek, hogy ez ne így legyen, de valahol legbelül így gondolom. Aztán, ha sikerülnek, boldog vagyok, mert sikerült, s úgy érzem, nincs megoldhatatlan feladat számomra. Ha nem sikerül valami, szintén boldog vagyok, hiszen én megmondtam előre és tudtam, nem fog sikerülni, s lám-lám: igazam lett. Megnyugtat a tudat, hogy ennyire tisztában vagyok a képességeimmel, s ez boldoggá tesz, tehát ismételten úgy érzem, nincs megoldhatatlan feladat számomra - kivéve persze azt, ami épp nem sikerült.
De mi is az a toalettirodalom? Körülbelül olyan, mint Szikorának a csikidam, csak nekem nem kell riszálni hozzá a seggem. Egy eddig kimondva nem létező irodalmi műfaj, mely magába foglalhatja a gyorsan emészthető, könnyed novellák, személyes levelek, esszék sorát, elsősorban szórakoztatás céljából. Elméletem szerint, ha tetszik ez a kötet az olvasóknak, akkor hamarosan sikeres és gazdag leszek, mint a legtöbb első könyves, sikeres író, igaz, név szerint egy ilyet sem tudnék megnevezni, bár Valóvilág Leó állítólag nem járt rosszul a kitálalással. Arról nem is beszélve, azért, mert valakinek van egy könyve, még nem lett író! Sikertelenség esetén a könyv marad a budiban, de ez jó, hiszen eredeti terveim szerint oda szántam...
- Pótlapokra, előszó helyett
A Toalettirodalom, mint cím, egy médiaplaccs! Egy nagy csattanással odavetett, szemtelen kikívánkozás, mely az agyam barázdájából utat tört magának a fehér papírra, s talán egy nagy műfaj első harcosaként küzd az ismertségért, a megismerésért. A szó, a nyelv játéka, a gondolat és a jelentés különös házassága, amikor égbe kiállt a gondolkodó... Mi ez? És minek mindez, kérem?
A legjobb dolgok mindig egyszerűek. A kőbalta, a tűz, a kerék, a focilabda és a Mengyelejev-féle periódusos rendszer, mind nagyszerű, de egyszerű dolgok. A focit kár vitatni, az is egyszerű, csak mi magyarok túlbonyolítjuk egy kicsit, mint mindent ebben az életben. Ez a könyv teljesen hétköznapi, valóság alapú történetek gyűjteménye, egyedi hangvétellel tálalva, szándékosan nem költői magasságokat megcélozva, sokkal inkább populárisán. Az olvasást, mint a szórakozás egy régi, lassan feledésbe merülő formáját eszközölve ahhoz, hogy kellemes és talán tanulságos perceket adjon az olvasónak, ha máskor vagy máshol nem, hát épp a legnagyobb magányában.
A Toalettirodalom kiváló lehetőséget kínál számomra, hisz remek témát biztosít a kultúr- és bulvársajtónak egyaránt, felkeltheti figyelmét számos talkshow szerkesztőjének, nem is beszélve a hajnali rádióműsorokról. Egyetlen szó, egy jól eltalált mondat, és hopp, már magába is szippantott a nagy médiaörvény...
Vissza 
