Előszó
Az ünnepnapok, ünnepi alkalmak ugyanolyan kérlelhetetlenül haladnak el mellettünk, mint a hétköznapok. Az ünneplőkkel tartunk, vagy távolmaradunk? - kényszerűen, gyakran kellő átgondolás nélkül, de...
Tovább Előszó
Az ünnepnapok, ünnepi alkalmak ugyanolyan kérlelhetetlenül haladnak el mellettünk, mint a hétköznapok. Az ünneplőkkel tartunk, vagy távolmaradunk? - kényszerűen, gyakran kellő átgondolás nélkül, de mindig meghozzuk döntésünket. Írások, gondolatok minden eddiginél gyakrabban érnek el bennünket. Elolvassuk? Befogadjuk ezeket, vagy átlépünk rajtuk? - döntésünk nagyrészt attól függ, honnan érkezik, ki ajánlja azokat, mikor, milyen formában? Almanachunk mindezideig - Kálmán bátyánknak köszönhetően - évente megtalált bennünket. Elolvastuk? Beleolvastunk? Könyvespolcra tettük? - Ki így ki úgy Sokaknak hiányzott az Almanach, voltak, akiknek talán fel sem tűnt a hiánya.
Most, amikor ünnepi köntösben kezetekbe adjuk Almanachunk új kötetét, tisztelegni akarunk a Diákszövetségünknek pótolhatatlan szolgálatot teljesítő Dr. Könyves Tóth Kálmán diáktársunk előtt azzal is, hogy az utolsó, nekünk készített munkáját nyomtatott formában közreadjuk. De jelezni kívánjuk azt is: nem tudjuk folytatni az elsősorban neki köszönhető sorozatot, lezárult a BDSZ „évenkénti almanach" korszaka. Új úton megyünk tovább: Almanachjaink nagyobb időszakot fognak átölelni. Mint minden új kezdet - a búcsú szomorúsága mellett - ez is bizakodással teli. Diákszövetségünk élete, megnyilvánulásai továbbra is ünnepet jelenthetnek számunkra - az elmélyülés mellett az egymáshoz fordulás lehetőségét, a közös ügyért való cselekvés örömét. Kevesebb olvasmánnyal tán, de annál inkább az együttes cselekvést igénylő céljaink felmutatásával, a találkozási lehetőségeink, közös ünnepeink felkínálásává. Hogy társakat is találjunk mindennapi utunkon, akikkel együtt szeretnénk visszatérni, hazaérni.
Vissza