Czigányzenészek albuma

Előszó

E mű szerzője a magyar nemzet legdrágább kincsét, a muzsikát és annak művelőit, a czigányzenészeket kivánja ebben a könyvben megismertetni. Első sorban azokat a zenekarvezetőket mutatja be, kik művészi szárnyakra kelve, a külföldön dicsőséget szereztek a magyar géniusznak. szükségesnek mutatkozott oly komoly irányu munka, mely megóvja a feledéstől a magyar zene azon jeleseit, kiknek a magyar zene fejlesztésében előkelő szereplés jutott. Az Album megirására akkor határoztam el magamat, midőn jóakarom, Nagy Miklós, a "Vasárnapi Ujság" szerkesztője, most január havában általam megiratta és kiadta a fővárosi jelesebb czigányzenészek életrajzát. Ugyanez alkalomból, pár héttel későbben, a vidéki primásokat szólitottam fel, de mert késedelmük miatt a jövő farsangra maradtak volna, arczmásukat közlés nélkül visszaadni nem akartam, elhatároztam magamat a rendkivül fáradságos munkára, a mit azért nem tartottam hiábavalónak, mert minél hosszabb ideig huzódott az ügy, annál több régi magyar zenész emlékét kutattam ki, amely emlékek különben visszahozhatatlanul sirba szállottak volna azokkal, a kik az adatokat nekem szolgáltatni szivesek voltak (Az itt fölelevenitett czigányzenészek igen gyengéknek látszanak ugyan hatalmas ellenségeikkel szemben, de mi erőseknek tartjuk őket, mert egy nemzet áll mögöttük. Érdemeik csekélyek ugyan általános zenészeti szempontból itélve, de nekünk becsesek azért, mert a mieink, s többel nem dicsekedhetünk. Ha pedig kicsinysége miatt nem becsüljük meg azt, a mink van, nagyobbakra ne tartsunk számot.) Ismételjük tehát, hogy az álláspont, melyről az itt tárgyalt czigány-zenészek érdemeit megitéltük, igen relaktiv; tisztán magyar nemzeti érdemek azok, melyek e sorokban méltatásra találtak. A szó szoros értelmében vett nagy zenészeket itt senki ne keressen, se azt ne képzelje, hogy ezek a magyar zenészet utólérhetetlen mesterei voltak. A maguk idejéhez és viszonyaihoz képest megtették kötelességüket, egy emberéletre nagyon nagy művek befejezését későbbi követőikre, s szerencsésebben megáldott tehetségekre hagyván. Csak kezdők ők, kik folytatkat várnak; a tetőzők dicsőségét semmikép sem követelik maguknak.
A szerző szándéka lévén a közérdekeltséget fölkelteni a valódi magyar zene régibb és ujabb művelői iránt, érdekes képekben kivánta bemutatni őket; s ha ez okból talán kissé élénkebb szineket használt, - ugy hiszi - megbocsátható ez az ügy iránt való lelkesedésének. Nem is szorosan vett jellemrajzokat akart adni, mint inkább az adatokat megmenteni valamely későbbi műtörténész számára. S ha kitüzött korlátokon néha átcsapott, vagy azokon belül maradt, mentse ki azon körülmény, hogy szerző e téren majdnem egyedül áll, s igy elismert tekintélyekre nem támaszkodhatott. Vissza