D' Albert: A hegyek alján

Előszó

Részlet:

Eugen d'Albert
(1864-1932)
Neve francia, ő maga német, angol földön született, olasz tájakon volt az otthona és a balti tartományban halt meg. Ezt a "romantikus hazátlanságot", a nyugtalan vándorkedvet atyjától örökölte, L. N. Charles d'Albert-től, aki mindig úton volt, nemcsak idegen tájakon, de más-más művészi területek között ingadozva-utazgatva, egy életen át. E regényes életű és nyugtalan képzeletű apa, L. N. Charles d'Albert, a nagy nemzetközi kikötőváros, Altona közelében született, ahonnan messze tengerekre szállnak az emberek. 1809-et írtak akkortájt, a napóleoni háborúk orkánja száguldott végig Európán és ez a szélvihar sodorta Londonba a kis L. N. Charlest is, néhány évvel a véres waterlooi felvonásvég után. Nem kisebb művésztől tanul zongorázni, mint Kalkbrenner, mohón veti rá magát a zeneszerzés stúdiumára, de közben balettet is tanul, előbb Londonban, utóbb Párizsban, hogy ifjúkorának éveiben már a londoni Covent Gardenben lássuk viszont, mint balettmestert. De az ő képzeletének "ez a lombik nagyon szűk" volt, miként Madách mondja -, bárha a magyar költő jóval későbben és egészen más okból mondja is ezt. A balett-mesterség mellett balettmuzsikát komponált a hazáját és hivatását gyakorta cserélgető apa, akinek ilyen módon "terhelt" fia, Eugen d'Albert, Glasgowban születik s alig tizenhét éves, mikor tüneményes zongorázása hatalmas sikert szerez számára egy zenekari hangversenyen. A hangversenyt történetesen a mi világhírű magyar hazánkfia, Wagner áthevült barátja, Richter János vezényli. Richter magával viszi a kis Eugen d'Albert-t Bécsbe. Előbb ott tanul, "Európa zenei fővárosában", később Weimarba kerül: Richter kezéből a másik, a legnagyobb magyar muzsikus: Liszt Ferenc kezébe. Liszt hamarosan elnevezi "fiatal Taussignak", nyilván bámulatos technikai készsége miatt. (Taussig is lelkes wagneriánus. Mint Richter és mint Liszt. Később d'Albert is Wagner-rajongó lesz.) Vissza