Előszó
Részlet a könyvből:
"Egy délelőtt Ursula és Gudrun Brangwen az ablakmélyedésben dolgozgatott, beszélgetett apjuk beldoveri házában. Ursula tarka hímzésen öltögetett, Gudrun pedig az ölében tartott rajztáblán dolgozott. Jobbára hallgattak, csak olyankor szólaltak meg, amikor valami ötletük támadt.
- Mondd, Ursula - kérdezte Gudrun -, csakugyan nem akarsz férjhez menni
Ursula ölébe tette kézimunkáját, és nyugodt, elgondolkozó arccal feltekintett. - Magam sem tudom - felelte -, attól függ, hogy érted.
Gudrun meglepődött. Pár pillanatig csak nézett testvérére, aztán gúnyosan megszólalt:
- Ezt rendszerint csak egyféleképpen lehet érteni! De nem gondolod, hogy mindenképpen jobb helyzetbe kerülnél - folytatta borongósan -, mint amilyenben most vagy?
Árnyék futott át Ursula arcán.
- Lehetséges - felelte -, de nem vagyok benne biztos.
Gudrun, kissé ingerülten, ismét hallgatott egy darabig. Igyekezett félreérthetetlenül fogalmazni.
- Nem gondolod, hogy az embernek szüksége van arra az élményre, amit a házasság jelent? - kérdezte.
- És azt hiszed, hogy az feltétlenül élmény? - szegezte neki Ursula.
- Bizonyos értelemben kétségtelenül az - válaszolt hűvösen Gudrun. - Lehetséges, hogy nem kívánatos, de valamiképpen feltétlenül élmény.
- Nem hiszem - vélte Ursula -, inkább csak valami élmény befejezése.
Gudrun egy darabig elgondolkozott a dolgon.
- Hát igen - szólalt meg később -, ez az, amit meg kell fontolni."
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal