Előszó
Részlet a műből:
"- Nos hát ez hallatlan! - kiáltott fel Daisy, a legnagyobb felháborodással hangjában. - Ami sok, az sok!
Lábával toppantott és arca piros volt a bosszúságtól.
Anny ott ült mellette a kerti asztalnál és ijedten nézett fel a kézimunkájából.
- Csak nincs valami baj, Daisykém?
- Hát persze, hogy baj van, hát hogy is ne volna baj, mikor az embernek ilyen rettenetes gyámja van, aki nemcsak hogy öreg, köszvényes, házsártos ember, hanem még azonfelül bele is szól mindenbe, akár ért hozzá, akár nem!
Anny mosolygott.
- Már megint a gyámoddal van bajod?
- Igenis, vele, mindig csak vele. Hat éve, hogy gyámom, de még egy perc örömet se szerzett nekem.
- Nono, Daisykém, nem így van ez egészen! Gyámod nagyon jószívű ember, aki egyáltalában nem fukarkodik, ha arról van szó, hogy neked kedveskedjen. Az intézetben mindig te kapod a legszebb ajándékokat karácsonykor.
Daisy félbeszakította:
- Kérlek, karácsonykor még a legkeményebb szív és megenyhül. Eszébe jutott, hogy milyen elhagyott kis árva gyermek vagyok s küldött egy ládára való ajándékot. Ne felejtsd el, hogy apám legjobb barátja volt s még utolsó levelében is azt írta nekem: "Ha bármi baj érne, rábízlak mr Lakere és mrs Lakere." Szegény apa előre látta sorsát, ami nem is csoda, ha az ember oroszlánvadászatra indul."
Vissza 
