Dalban mondom el...

Fülszöveg

Képzelje csak ide magát mögém a sorba! Átlagos csütörtöki ebédszünet, a pénztárnál harmincas, alacsony, barna nő a „Can't Buy Me Love"-ot harsogja. Nem elég, hogy meglehetősen középszerű énekes - noha hál' istennek, legalább nem hamis -, de nézze csak a mimikáját meg a gesztusait! Na ugye, hogy magának is leesne az álla.^ Nekem legalábbis biztosan. Nézzen csak rám! Egyáltalán, hogyan képes bárki úgy kimereszteni a szemét, hogy félő, a két golyóbis a helyéből kiugorva mindjárt a koszos járólapra pottyan? íme, itt volnék én, amint javában hangsúlyozom, hogy fütyülök az anyagi javakra, hiszen szerelmet úgysem lehet vásárolni rajtuk - észrevették már, hogyan riszálom jobbra-balra a fenekemet? Na és nézzék a pénztáros dagadt arca előtt ide-oda járó mu-tatóujjamat! Látják, hogy elpirult a pénztárosnő? Figyeljék csak, hogyan fészkelődik a székén, kétségbeesetten nyomogatva a gombot, hogy jöjjön már valaki, bárki, aki megszabadítja ettől a nőtől.
ooo
ooo
Azt lehetne gondolni, ilyen... Tovább

Fülszöveg

Képzelje csak ide magát mögém a sorba! Átlagos csütörtöki ebédszünet, a pénztárnál harmincas, alacsony, barna nő a „Can't Buy Me Love"-ot harsogja. Nem elég, hogy meglehetősen középszerű énekes - noha hál' istennek, legalább nem hamis -, de nézze csak a mimikáját meg a gesztusait! Na ugye, hogy magának is leesne az álla.^ Nekem legalábbis biztosan. Nézzen csak rám! Egyáltalán, hogyan képes bárki úgy kimereszteni a szemét, hogy félő, a két golyóbis a helyéből kiugorva mindjárt a koszos járólapra pottyan? íme, itt volnék én, amint javában hangsúlyozom, hogy fütyülök az anyagi javakra, hiszen szerelmet úgysem lehet vásárolni rajtuk - észrevették már, hogyan riszálom jobbra-balra a fenekemet? Na és nézzék a pénztáros dagadt arca előtt ide-oda járó mu-tatóujjamat! Látják, hogy elpirult a pénztárosnő? Figyeljék csak, hogyan fészkelődik a székén, kétségbeesetten nyomogatva a gombot, hogy jöjjön már valaki, bárki, aki megszabadítja ettől a nőtől.
ooo
ooo
Azt lehetne gondolni, ilyen látványos bajusszal azért több együttérzést tanúsít a szokatlanságok iránt. Vajon nem ismeri a gyantát? Egek, most tényleg forogni fogok? Aha, tessék, széttárom a karom, mint valami tébolyult közlekedési rendőr, és megpördülök saját tengelyem körül. Most meg csak nem ? De. Magasba lendült a karom. Látták? A záróhangra jókorát bokszoltam a fejem fölé a levegőbe. Csend.
A nyűgös gyerekek meg sem nyikkannak. Leolvasó sempittyen. Mindössze a darabokra törő önbecsülésem utolsó szilánkjainak csörömpölését hallom.
Szép lassan elszámolok háromig. Ennyi volt. Három másodperc, és a brit nagyközönség süketté, némává és vakká válik. De attól még tudom, hogy ott vannak, hogy kuncognak a szájuk elé emelt tenyerük mögött, hogy megírják SMS-ben a barátaiknak, hogy feltöltenek a YouTube-ra (ilyen is történt már - technológiailag képzett gyerekeim legutóbbi kutatásai szerint éppen tizenkilencszer), elmentik, hogy legyen mit mutogatni a haverjaiknak a másnapi közös iszo-gatáskor.
Az élet egyel len szív(l()l)l)ariással kezdődik, és iigyamigy is ér végei: mindnyáj úriknak egyéni lüktetése, saját dallama van.
Ha Melody kocsijából aznap nem fogy ki a fagyálló, talán nem csúszik el a jégen, és nem veri be a fejét. Valószínűleg nem is fakad dalra a sérülés egyik komplikációjaként, valahányszor feszült lelkiállapotba kerül; például biztosan nem adja elő az „I Bet You Look Good on the Dancefloor"-t az iskolában, a fia szülői értekezletén.
Ha Dev aznap nem vitte volna el a gyerekeket az állatkertbe, nem szenvednek balesetet. Flynn és Rose nem maradnak apa nélkül, és Dev szerelmének sem törik apró darabokra a szíve.
Ha azonban nem akadtak volna rá annak az eltűnt személynek az adatlapjára, talán sosem utaznak el Cornwallba, hogy a legvalószínűtlenebb helyen döbbenjenek rá, mit is jelent összetartozni.
Jojo Moyes és Marian Keyes olvasói új kedvencre találnak Emma Cooper személyében: a Dalban mondom el kacagtatóan szellemes, ugyanakkor szívszorító történet szeretetről, veszteségről és újrakezdésről.
f Vissza