A nap szerelmese/Aranyecset

Fülszöveg

A nap szerelmese
Részlet a kötetből:
Most lehunyta a szemét, aztán Svenre nézett erősen és hosszan; beitta magába.
Aztán merészen röppenni kezdett kezében a ceruza. Sven ceruzája.
"Milyen boldog lennék vele!"- gondolta. És újra megnézte Svent.
"De így is az vagyok - mondta magában csak a látásától is." És dolgozott Minden erejét latbavetette. Minden féktelen akaratát. Most is művet akart! De még milyet! Olyat, amilyenről itt senki sem álmodott.
- Tem! - hallotta halkan - haladsz? Odanézett. Találkozott a tekintetük. - Teremtőm! - suttogta Sven - milyen a tekinteted? Mint az arany! Az olvadt arany!
- Te Ég! - mondta Tem. És verejtékben fürdött a homloka, mert másfél órai munkán túlvoltak akkor.
A radírok haraptak mögötte, és a ceruzák porlottak a rajzlapok göröngyein.
Akkor Sven megint érezte, hogy a férfi nézi. Odapillantott. Csaknem felsikoltott.
- Tem! - suttogta - mit csinálsz? Meztelenre vetkőztetsz a tekinteteddel.
- Tiltsd meg! - súgta Tem. De már akkor újra dolgozott.

Aranyecset
Részlet a kötetből:
Aztán elszánta magát az utolsó próbára.
Nem kell modell: ő maga lesz a modell!
Odaállt a tükör elé, s a legmélyebben beleélte magát Krisztus helyzetébe. Ez a Krisztus egész éjszaka imádkozva virrasztott az Olajfák hegyén, s a tanítványai nem tudtak kitartani mellette! Aztán megjelent a felfegyverzett csőcselék, Júdással, a Tanítvánnyal az élükön! Hogy szerette ő ezt a Júdást! Hiszen a Gyülekezet pénztárosává tette! S most itt jön a csapat élén, odalép eléje, és arcon csókolja: „Üdvözlégy, Mester!" Hogy a vér megfagy benne az iszonyattól: „Júdás, hát csókkal árulod el az Embernek Fiát!" És rázta a megtörtént szörnyűség! De aztán fölkelt a maga végtelen, felséges erejével, s a csapat elé lépett. „Kit kerestek?" - kérdezte minden félelem nélkül. „A názáreti Jézust!" - kiáltott valaki. Akkor ő végignézte őket, s messzecsengő hangon kiáltott: „Én vagyok!" S arca sugárzó erejétől mind meghátráltak előle. Vissza