| Heine (1799-1856) Írta: Endrődi Sándor | |
| Előszó | 1 |
| Ifjukori szenvedések (1817-1821) | |
| Álomképek | |
| Szilaj szerelem volt a lelkem álma | 7 |
| Különös álmom volt nagyon | 8 |
| Milyen bolondos álmom volt nekem | 12 |
| Álmomba' nemrég, mankón bandukolva | 13 |
| Tombol vágtat bennem a vér | 14 |
| Álmomba', csöndes éjjelen | 16 |
| Megkaptad az árát, késlekedel mégis | 19 |
| Szeretőmtől hazafelé menve | 22 |
| Nyugodtan, édesen aludtam | 29 |
| Varázsigékkel a sirokból | 31 |
| Dalok | |
| Reggel fölébredek és kérdem | 33 |
| Ide űz a vágy - oda úz a vágy | 34 |
| Nagy, lombos fák alatt bolyongtam | 35 |
| Tedd a szivemre kicsi kezed, édes | 36 |
| Keservem szép bölcsője | 36 |
| Várj csak, várj te zord hajós még | 38 |
| Hegyek, várak alánéznek | 39 |
| Oh ez már elviselhetetlen | 40 |
| Rózsákkal, cziprusokkal vágynám | 40 |
| Románczok | |
| Gyász | 42 |
| A viszhang | 43 |
| Két testvér | 44 |
| Szegény Peti | 46 |
| Akasztófa-virág | 48 |
| A két granátos | 49 |
| A hír | 51 |
| Nász-ut | 52 |
| Don Ramiro | 53 |
| Belsazár | 60 |
| Dalverseny | 63 |
| Szép Hedvig | 64 |
| A beteg lovag | 65 |
| Hajón | 66 |
| A szánom-bánom nóta | 67 |
| Egy énekesnőhöz | 70 |
| Dal az aranyakról | 72 |
| Párbeszéd a paderborni pusztán | 73 |
| Utközben | 75 |
| Világunk | 76 |
| Szonettek | |
| Schlegel A. W.-nek | 77 |
| Anyámnak | 80 |
| Str. H.-nak | 82 |
| Fresko-sonettek S. Keresztélyhez | 83 |
| Intermezzo 1822-1823. | |
| Prolog | 95 |
| Csodaszép május napján | 97 |
| Virág lesz könnyemből | 97 |
| Oh, a szivem értetek hogy' lobogott | 98 |
| Szemedbe nézek angyalom | 98 |
| Álmom nemrég láttalak | 99 |
| Ajakad tedd az ajakamra | 99 |
| A lijom hófehér kelyhébe | 100 |
| A csillagok sok ezred óta | 101 |
| Dalaim zengő szárnyán | 102 |
| A lótusz összevonja szirmait | 103 |
| Hatalmas templomával | 104 |
| Te nem szeretsz, te nem szeretsz | 104 |
| Csak csókolj s hagyd az esküket | 105 |
| Ezekről a kedves szemekről | 106 |
| A világ vak és ostoba | 106 |
| Mondd csak édes: nem vagy álom | 107 |
| Mint a habból kelt istennő | 108 |
| Nem vádollak s ha szívem megreped | 108 |
| Az, nyomorult vagy és én nem vádollak | 109 |
| Zeng a zene; trombita, sip | 110 |
| Te elfeledted immár teljesen | 110 |
| Ha látnák a virágok | 111 |
| A rózsák miért oly sápadtak | 112 |
| Sokat beszéltek rólam | 113 |
| A hársfa virágzott, a fülemile zengett | 114 |
| Sok volt az érzés mindkettőnkben | 114 |
| Te voltál hozzám a legtovább hű | 115 |
| Nagyon soká fukarkodott a föld | 116 |
| S hogy oly sokáig késtem, epekedtem | 117 |
| Ibolyakék szemepárja | 117 |
| A föld oly szép, az ég oly tiszta, kék | 118 |
| Északnak rideg ormán | 118 |
| Ha majd ott lenn a sírban alszol | 119 |
| Volnék csak a zsámoly, melyre | 120 |
| Hogy elhagyott kedvesem | 121 |
| Nagy fájdalmakból kis dalok | 121 |
| Filiszternép ünnepruhában | 122 |
| Tűnt évek egy-egy képe | 123 |
| Egy ifju szeret egy leányt | 124 |
| Oh, ha dalolni hallom | 125 |
| Egy királylányról álmodám | 125 |
| Együtt ültünk kis csólnakunkban | 126 |
| A régi regékbűl | 127 |
| Szerettelek s még mostan is szeretlek | 128 |
| Ragyogó, nyári reggelen | 128 |
| Sötét pompájával szerelmem | 129 |
| Amennyi lány, az engem | 130 |
| Maga az izzó, hév nyár | 131 |
| Ha két szerelmes búcsúzik | 131 |
| Itták a jó theát s beszéltek | 132 |
| Dalaim megmérgezvén | 133 |
| A régi álmot álmodám | 133 |
| Itt állok fenn a bérczen | 134 |
| Kocsim lassudan tovadördül | 135 |
| Álmomba sírtam; azt álmodtam | 135 |
| Szélsüvöltés, záporhullás | 136 |
| Álmomban láttalak minden éjjel | 137 |
| A fákat őszi szél czibálja | 137 |
| Egy csillag hull a mélybe | 139 |
| Az álomisten egy nagy várkastélya | 140 |
| Hideg és néma volt az éjszaka | 141 |
| Keresztútnál lesz eltemetve | 141 |
| Bárhol járjak, mély sötétség | 142 |
| Ólomsúly nyomta ajkam | 142 |
| A régi bősz álmoknak | 144 |
| Hazatérés 1823-1824 | |
| Életem oh, bármi bús volt | 149 |
| Nem tudnom, mért vagyok oly bús | 150 |
| Szivem, szivem nagyon bús | 151 |
| Az erdőn sírva bolygok | 152 |
| Esős, viharos éjjel | 153 |
| Midős utközben kedvesemnek | 154 |
| Halászkunyhónál üldögéltünk | 155 |
| Jer, szép halászleányka | 157 |
| Feljött a halavány hold | 158 |
| Viztölcsér! Sebes forgatag | 159 |
| Ez a vihar zenéje | 160 |
| Leszáll az est homálya | 161 |
| A tenger messze, messze fénylett | 163 |
| Ha reggel házatoknál | 164 |
| Ottfenn, azon a hegyen ottfenn | 165 |
| A messze láthatáron | 166 |
| Köszöntelek, öreg fészek | 167 |
| Megint a régi, régi úton | 168 |
| Csöndes az éj, nyugodt az utca | 169 |
| belépek ama csarnokokba | 170 |
| Hogy tudsz aludni nyugton | 170 |
| A lányka szunyad. Rezgő fénynyel | 171 |
| Álmomban hosszan, némán | 172 |
| Én boldogtalan Atlasz! Egy világot | 173 |
| Évek jönnek, tovatünnek | 173 |
| Álmomban búsan reszketett a hold | 174 |
| Mit akar e magányos könnycsepp | 175 |
| Felhők közűl az őszi félhold | 176 |
| Bizony rút egy idő van | 178 |
| "Szerelem öldös téged" | 179 |
| Csak még egyszer csókolhatnám | 179 |
| "Égő, forró szerelmedről" | 180 |
| Szerették egymást mindaketten | 181 |
| Hogy elpanaszlám: szívem mint sajog | 181 |
| Hivtam az ördögöt és megjelent | 182 |
| Ne csúfolkodj' az ördöggel | 183 |
| A napkeleti három szent király | 183 |
| Mi voltunk a vig gyerekek | 184 |
| Szivem levert. El-eltünődöm | 186 |
| Mint a holdnak tiszta fénye | 186 |
| Álmomban ujra láttam kedvesem | 187 |
| "Jó barátom! mért nyaggatod" | 189 |
| Legyetek csak türelemmel | 189 |
| Itt az idő, hogy tiszta elmém | 190 |
| Wiswamitra királynak | 191 |
| Szívem, szívem csak remél | 191 |
| Mint a virág, oly szép vagy | 192 |
| Oh, ez romlásod lehetne | 192 |
| Ha éjjel nyoszolyámon | 193 |
| Oh, te áldott, kedves gyermek | 194 |
| Szél süvölthet, hó havazhat | 195 |
| Kinek tetszik: Máriához | 195 |
| Nem árulja el halvány arczom | 196 |
| "Kedves úr, te szerelmes vagy" | 196 |
| Veled akartam lenni | 197 |
| Szemeid, mint a zafír, kékek | 198 |
| Kebleden úgy elhitettem | 199 |
| Világ, lét hézagosak, szerfelett | 200 |
| Fejem sok gonddal, gondolattal | 200 |
| Ma náluk társaság van | 201 |
| Ha elmondhatnám minden búmat | 202 |
| A ki, boldogtalanúl bár | 203 |
| Gyémántod, gyöngyöd elég van | 203 |
| Adtad sok bölcs és jó tanácsot | 204 |
| Ezt a kedves, ifjú embert | 205 |
| Álmomban isten voltam én | 206 |
| Juliusban váltam el tőletek | 208 |
| Szép ajkaidról elszakítva | 209 |
| A posta-kocsin ketten, vígan | 209 |
| Tudj' a manó, hogy az a szép | 210 |
| Álomként állt előttem | 211 |
| Ha egykor nőm leszesz, meglátod | 212 |
| Hófehér vállaidra | 212 |
| Huszárok trombitálnak | 213 |
| Egykor, fiatal koromban | 213 |
| Csakugyan úgy meggyülöltél | 214 |
| Ah, e szemek, mint régebben | 215 |
| Engem ritkán értettetek | 216 |
| S hogy hangom emelkedni kezdett | 216 |
| Szalamanka sáncz-töltésén | 217 |
| A szomszédom don Henriquez | 218 |
| Találkoztunk s a szemedről, a hangodról | 219 |
| Lángol a nap a hegyek fölött már | 219 |
| Két márvány oroszlán áll | 220 |
| Nyári alkony tiszta hamva | 221 |
| Éj leng az idegen vidékre | 222 |
| A halál: hideg éjszaka | 222 |
| "Kit oly szépen megdaloltál" | 223 |
| Égomlás | 224 |
| Ratcliff | 227 |
| Donna Clara | 231 |
| Almansor | 235 |
| A kevlári bucsu | 241 |
| A Harz-hegységben 1824. | |
| Prolog | 247 |
| Hegyi idyll | 248 |
| A pásztorfiú | 257 |
| A Brocken tetején | 259 |
| Az Ilze | 260 |
| Az Északi tenger 1825-1826. | |
| Első cyklus | 265 |
| Koronázás | 265 |
| Alkony | 267 |
| Napnyugvás | 268 |
| Éj a tengerparton | 271 |
| Poseidon | 274 |
| Vallomás | 276 |
| Éj a hajószobában | 278 |
| Vihar | 284 |
| Tengertükör | 286 |
| Vízi kísértet | 288 |
| Megtisztulás | 291 |
| Béke | 292 |
| Második ciklus | 294 |
| Thalatta | 294 |
| Zivatar | 297 |
| A hajótörött | 298 |
| Napnyugtakor | 300 |
| Az Okeamidák éneke | 302 |
| Görögország istenei | 308 |
| Kérdések | 312 |
| A phönix | 313 |
| Kikötőben | 315 |
| Epilog | 316 |
| Jegyzetek | 317 |
| Képek jegyzéke | 319 |
