Dalol a tavasz/Különleges világnap/Füredi komédiások/Optimista tragédia/Tűzijáték/Hajnali tűz/Szeress belém

Előszó

Kabalevszkij, Dimitriv Boriszovics
szovjet zeneszerző és zenei közéleti személyiség (1904- ). Érdemes művész. 1939-től tanár, háromszoros Sztálin-díjas. 1940-től tagja a Szovjetunió Kommunista Pártjának. Elvégezte a Moszkvai Zeneakadémiát, zeneszerzésre Mjaszkovszkij tanította, zongorára pedig Holdenveizer (1930). Kabalevszkij különböző zsánerű alkotások szerzője: ,,Colas Breugnon" (1938). A tűzben (1943), Tarasz és családja (1950) című operáknak, három szimfóniának (a harmadik Lenin emlékének szentelt requiem), kórusra és zenekarra írt szvittnek „Népi megtorlók" (1942). Három zongora-, egy hegedű- és gordonkaversenyeknek, zongoradaraboknak (3 szonátának, 24 prelüdnek, stb.), filmzenének, (pl. Szentpétervár éjszakája. Scsorsz, Anton Ivanovics haragszik, Muszorgszkij, stb.) és színdarabokhoz írt zenéknek.
Kabalevszkij zenéjének világos, bensőséges lírája igen erőteljesen nyilvánul meg a szovjet ifjúságnak ajánlott műveiben (hegedűverseny 1943). melyet Sztálin-díjjal tüntettek ki 1949-ben, népszerű dalaiban (A mi országunk), stb. gyermekeknek írt zongoradarabjaiban. Dalos lírájával és különösen a francia nemzeti zenei folklorba való behatolásával, kiemelkedik a Colas Breugnon című opera Romáin Holland regénye alapján. A zeneszerző drámai tehetsége a Tarasz és családja című operában tűnik ki leginkább, Gorbatij elbeszélése alapján. Ha eltekintünk néhány (melódiai, nyelvi és jellemrajzi) gyengeségtől, Kabalevszkij operája a szovjet opera-irodalom egyik legjelentősebb alkotása. Hűen mutatja be operájában a szovjet emberek a fasiszta megszállók elleni hősi harcát. Vissza