Áthá-Rá, a fáraó írnoka

Szerző

Grafikus

'Dáné Tibor: Áthá-Rá, a fáraó írnoka ' összes példány

Kiadó:	Ifjúsági Könyvkiadó
Kiadás helye:	Bukarest
Kiadás éve:	1958
Kötés típusa:	Ragasztott papírkötés
Oldalszám:	467 oldal
Sorozatcím:
Kötetszám:
Nyelv:	Magyar
Méret:	20 cm x 15 cm
ISBN:

Értesítőt kérek a kiadóról

A beállítást mentettük,
naponta értesítjük a beérkező friss
kiadványokról

Tartalom

A Pá-Jomi flottaparancsnok fia
I. fejezet, amelyben anélkül, hogy Sarkufát úr számított volna rá, az események megindulnak	7
II. fejezet, amelyből kiderül, hogy miként változhatik a matróz sörényes oroszlánná és a pá-jomi tó ladikosa igazi tengerésszé	10
III. fejezet, amelyből kiderül, hogy Kirkuf ezideig nem sok figyelmet szentelt a tavirózsák tanulmányozásának és a jövőben sem szándékol ilyenfajta kötelezettséget vállalni	14
IV. fejezet, amelyben Asáb tekintetes úr mielőtt megölné az összes isteneket, előbb megmutatja Kirkufnak, amit a régiek Punt országáról írtak	20
V. fejezet, amelyben a pá-jomi kormányzó úgy gondolja, hogy a törvény betűje gyorsabb lábon jár, mint Salumith úr leánykérő karavánja	26
VI. fejezet, amelyből megtudjuk, hogy semmit sem érne az élet, ha nem mernénk nagyot álmodni, s ha kell, életünket is feláldozni álmainkért	34
Négy tenger hajósa
VII. fejezet, amelyben a tábortűz békéje először honol a "Röptében lelőtt madár" kikötőjében	45
VIII. fejezet, amelyből kiderül, hogy milyen is a világ képe, és a vér elválik a víztől, de Kirkuf úgy gondolja, hogy ez így jól is van	52
IX. fejezet, amelyben Amelyben Rá isten megváltoztatja útja járását s ezért mi, harmincöt évszázad múlva, elhisszük, hogy a fáraó hajósai túljutottak az Egyenlítőn	60
X. fejezet, amelyben három hajós életébe kerül az az igazság, amely szerint egy fazék is lehet isten, ha vannak olyan népek, akik nem ismerik a természetét	66
XI. fejezet, amelyből kiderül, hogy még a kegyetlen Végzet isten is csak azt sújtja, aki fut előle s meghátrál a férfiszív bátorsága elől	77
XII. fejezet, amelyben Kirkuf vezér megsérti az isteneket, de azért Rá isten szeretettel veszi ölébe az egyiptomiak négy apró hajóját	85
XIII. fejezet, amelyben kiderül, hogy Kormos is van olyan legény, mint a többiek, és közben a fáraó hajói "Tele bendő" kikötőjébe érkeznek	88
XIV. fejezet, amelyben kockázatos vadászatban Kirkufék nyolc "erdei embert" fognak, de azért mégis nekik kell tovább húzni a nehéz evezőket	93
XV. fejezet, amelyben Kirkufék megtanulják, hogy nem singgel mérik az embert, és a tandíjat is megfizetik keservesen ezért a leckéért	100
XVI. fejezet, amelyben Kirkufék sohasem tudják meg, hogy milyen közel jártak a jóléthez, és szenvedésükben csak az vigasztalja őket, hogy hazaivá változott a csillagos ég felettük	106
XVII. fejezet, amelyben a nyugati ismeretlenség felől az első hajós átlépi az Oir-tenger kapuját s a partmenti szél végigcirógatja a megtért vándorok viharcserezte bőrét	108
XVIII. fejezet, amelyben az emberek sorsát ismét az ország törvénye és nem a végtelen vizek szeszélye intézi	113
Istenek tusája
XIX. fejezet, amelyben egy sárga bőrlabda nagyot puffan Áthá-Rá hátán és ebből kiderül, hogy pár ezer évvel ezelőtt nehezebb volt a kisdiákok élete, mint manapság	119
XX. fejezet, amelyben kiderül, hogy új isten támadt a nép szívében, mert az új istenek rendesen olyankor születnek, amikor már éppen ideje, hogy megszülessenek	125
XXI. fejezet, amelyben a sárga bőrlabda árván marad, mert Áthá-Rá szembenézett Ámon isten főpapjával	128
XXII. fejezet, amelyben a tokvonsiti Párduc legyőzi a khnumui Gazellát és Shuti zálogba teszi apja múmiáját	131
XXIII. fejezet, amelyben az egyik tolvajból úgy lesz népvezér, hogy a másik tolvaj fejére köp	135
XXIV. fejezet, amely azt példázza, hogy évezredekkel ezelőtt is olyan volt az igazság, mint manapság: rombolt és épített, de mindig előrevitt azon az úton, amelyet történelemnek nevezünk	140
XXV. fejezet, amelyben Áthá-Rá nem érti meg a szépséges Nefer-Iti furcsa üzenetét, de azért vigyáz arra, hogy Mena néne nyelvét a kutyák meg ne egyék	150
XXVI. fejezet, amelyben Toth-Hor a fáraó parancsára leszáll a pokolba és felhozza onnan Nofer-ba-ra tekintetes urat, s közben mi bepillantunk az egyiptomi történelembe	156
XXVII. fejezet, amelyben sok szó esik az igazságról s mégsem tudjuk meg, hogy mi a világ rendje, pedig két pohár bor vagy két hajó kirakása között is csak erről elmélkedtek három és félezer évvel ennekelőtte	168
XXVIII. fejezet, amelyben Áthá-Rá elábrándozik egy szép történeten, de az kacagja őt szembe, aki még sohasem járt így	173
XXIX. fejezet, amelyben Nofer-ba-ra tekintetes úr úgy gondolja, hogy öt karika arany többet ér, mint rövid úton megismerni a túlvilág isteneit	180
XXX. fejezet, amelyben Sanuph tekintetes úr, a dolgok rendjének kutatója, váratlanul megjelenik, sok bölcs dolgot mond, aztán örökre eltűnik Áthá-Rá életéből	188
XXXI. fejezet, amelyben kiderül, hogy Athon isten erősebb egy arany szkarabeusz bogárnál, de azért mégsem mindegy, hogy ki lesz a győztes az istenek háborújában: Athon-e, vagy Ámon	198
XXXII. fejezet, amelyben nem tudjuk meg, hogy voltaképpen mit is akart mondani Salumith úr, mert Áthá-Rá az Ámon-papok fülét a tanácsterem közepébe löki és az események új irányt vesznek	210
XXXIII. fejezet, amelyben egyszerű embereket isteneknek kijáró megtiszteltetés ér, és a fáraó parancsát mindenki követi, csak ő maga nem teljesítheti szíve vágyát	218
A sárkánykígyó torkában
XXXIV. fejezet, amelyből kiderül, hogy miként jutottak Ikhn-Athon hajósai a hittiták mesgyéjén túlra, de hiába szép a világ, ha az emberek boldogságát és egyszerű örömét sötét szemek pillantása kíséri	231
XXXV. fejezet, amelyben az események egy pici, meleg leányszív féltve rejtegetett titkáról lebbentik fel a fátylat, és az örökfényű, hideg csillagok alatt néha a legvéresebb valóság is csak olyan, mint az álom	242
XXXVI. fejezet, amelyben egynémely borzalmas dolog történik, de erről nem lehet tenni, mert az árulás árulás és a megtorlás megtorlás volt ezelőtt harmincöt évszázaddal is	251
XXXVII. fejezet, amelyben Kirkuf hajói beeveznek a sárkánykígyó torkába, sziklazápor és tűzeső hull, de másnap már az Északi-tenger hideg lehelete vacogtatja a bátor hajósok fogát	265
"Az Északi-tenger foglyai"
XXXVIII. fejezet, amelyben kiderül, hogy néha az ige olyan messze esik a tettől, mint a végtelenbe szikrázó csillagok az árboc csúcsától	281
XXXIX. fejezet, amelynek végén langyos szellő keletkezik és Áthá-Rá megérzi, hogy jön a tavasz, pedig ilyen szó nincs is az egyiptomi nyelvben	292
XL. fejezet, amelyben azt látjuk, hogy néha már az első tavaszi napsugár csírába cirógat egy-egy magot s megremeg a szívünk, ha észak fagyos fuvallata seper végig a földeken	300
XLI. fejezet, amelyben Vörös Liliom az ilioni sírásókra gondol, de azért mégis, vagy talán éppen azért a termésbeszökő kalász énekét zengi a hullámzó fekete vizek felett	309
XLII. fejezet, amelyben hajók és emberek a lét és nemlét mesgyéjén lebegnek s kit erre, kit amarra pottyant a kérlelhetelen végzet	313
XLIII. fejezet, amelyben a csikaszok öreganyja átlépi az árnyékvilág küszöbét, de örökségképpen a jövő reménységét hagyja megárvult népének	317
XLIV. fejezet, amelyben még Kirkuf szívén is elhatalmasodik a kétségbeesés, de végül is diadalmaskodik a remény, csak Áthá-Rá lelke lebeg még a lét és nemlét választó mesgyéjén	322
XLV. fejezet, amelyben végén kiderül, hogy Farkasfognál nagyobb főnöke és Holdsugárnál igazabb anyja nem volt még soha a csikaszok törzsének	329
A gyantásfa nyomában
XLVI. fejezet, amelyben a fénylő nap eltűnik a felhőtlen égről és a halhatatlan istenek végrendeletet írnak	341
XLVII. fejezet, amelyben kiki a maga mesterségét folytatja, s Kirkuf szerint ez nem is lehet másképpen: csak Holdsugár és Mithrádesz feledkezik meg kötelességéről, de azt egyelőre rajtuk kívül más nem tudja	351
XLVIII. fejezet, amelyben megcsillan a szabadulás reménye, régi barátságok helyét új érzések foglalják el, de azért Áthá-Rá nem feledkezik meg arról, hogy az istenek nem szoktak könnyezni	359
XLIX. fejezet, amelyben csak annyi történik, hogy Kirkuf és harci népe baj nélkül megérkezik a gyantásfák erdejébe	364
L. fejezet, amelyben Áthá-Rá nem követ el öngyilkosságot csak azért, mert tudja, hogy egyszer majd meg kell halnia	367
LI. fejezet, amelyből kiderül, hogy jaj azoknak, akik fejükre idézik a harcok fúriáit, jaj a legyőzötteknek, de jaj a győzteseknek is, mert nem az egykori Pyrrhus király volt az első, aki pyrrhusi győzelmet aratott	373
Végzet-isten markában
LII. fejezet, amelyben Kirkuf harci népe megindult hazafelé, learatja a pusztító harcok megérdemelt jutalmát, az együgyű halandók pedig nem keresik az isteni észjárás rejtelmeit, mert a vezér vezér marad, az isten, isten még akkor is, ha dolgoznia kell, amikor enni akar	381
LIII. fejezet, amelyben minden jó, mert a vége jó; Kirkuf és barátai fedél alá jutnak s Áthá-Rá örök barátságot köt Szibával	388
LIV. fejezet, amelyben Áthá-Rá hiába csinál száz meg száz talizmánt, a végzetét senki sem kerülheti el, még talán maga Áthá-Rá és barátai sem	403
LV. fejezet, amelyben úgy tűnik, hogy vége mindennek, de Sziba megmenti az aranytokot és élni, küzdeni kell tovább, bár Áthá-Rá és Juzsua nem gondolnak rá, csak ülnek, mély bánatba roskadtan s még Szibával sem törődik senki, pedig talán ő a nap egyetlen életben maradt hőse	410
LVI. fejezet, amelyben hőseink ismét emberekkel találkoznak, barátságos bizalmatlansággal fogadják őket, de azért nem tudják, hogy mit rejt számukra a jövendő	413
LVII. fejezet, amelyben mi megtudjuk ugyan, hogy ki az a mennydörgő, de Áthá-Rá még csak nem is sejti, hogy mit forgat a fejében	420
LVIII. fejezet, amelyből kiderül, hogy Sorsisten útjai kiszámíthatatlanok, mert Áthá-Rá életében olyan fordulat áll be, amit nem remélt volna a kétségbeesés pillanataiban	426
LIX. fejezet, amelyben Áthá-Rá megismerkedik a törzsbeliek egy s más szokásával, Juzsua visszaadja a vezéri hatalmat, méhvadász pedig úgy képzeli, hogy akinek a hatalmasok tekintélyt adtak, eszet is adnak hozzá és azt a törzsbeliek el is hiszik neki	432
LX. fejezet, amelyben Áthá-Rá nagyfőnök új, ismeretlen ösvényekre vezeti a Vaddisznó népét, de ebben nincs semmi dicséretre méltó, mert a kénytelenség nem érdem	442
LXI. fejezet, amelyben Sziba egyetlen ugrása hosszabb, mint egy kis cickány száz futólépése, mégis Áthá-Rá hűséggel vállalja a sorsot, amely osztályrészéül jutott	447
LXII. fejezet, amelyben a fáraó aranytokjának titkát a harmatszemek közé vegyült könnycseppek sem árulhatják el többé	455
Epilógus

Témakörök

Szépirodalom > Regény, novella, elbeszélés > Tartalom szerint > Történelmi regények > Ókor > Egyiptom
Szépirodalom > Regény, novella, elbeszélés > Tartalom szerint > Hajós történetek
Szépirodalom > Regény, novella, elbeszélés > Az író származása szerint > Magyarország > Erdélyi magyar írók
Szépirodalom > Gyermek- és ifjúsági irodalom > Regények, elbeszélések > Tartalom szerint > Hajózás, repülés
Szépirodalom > Gyermek- és ifjúsági irodalom > Regények, elbeszélések > Tartalom szerint > Történelmi regények > Ókor > Egyiptom
Szépirodalom > Gyermek- és ifjúsági irodalom > Regények, elbeszélések > Az író származása szerint > Magyarország > Erdélyi magyar írók

Dáné Tibor

Dáné Tibor műveinek az Antikvarium.hu-n kapható vagy előjegyezhető listáját itt tekintheti meg: Dáné Tibor könyvek, művek

Megvásárolható példányok

Nincs megvásárolható példány
A könyv összes megrendelhető példánya elfogyott. Ha kívánja, előjegyezheti a könyvet, és amint a könyv egy újabb példánya elérhető lesz, értesítjük.

Előjegyzem