Dani bácsi esetei

Előszó

Részlet a bevezetőből:

Talán szokatlan, de ezuttal nem ok nélkül való dolog, ha novella sorozat elé a szerző bevezető sorokat biggyeszt oda.
Sok-sok éve élek Bodrogközön. Midőn egykoron egyszer ide hazafelé tartottam, a vasuti fülkében kivülem már két úr ült. Amint beszédjükből kivettem, egyik a közt igazgatta, másik a mérnökséget vallotta szakmájának. Ott valahol Legenye táján, egy harmadik szállott be a fülkébe és volt nagy öröm a viszontlátáson.
A harmadik: Hová-hová kérlek alásan?
A mérnök: Megyünk Bodrogközre kultúrát csinálni.
A harmadik: Áháh! és milyen téren?
A közigazgatási: Nincs ott kérlek semmi. Kultursivatag. Darab Azsia...
Ez régen volt.
Akkor is, de meg azóta különösen, hiába jönne ide bárki emberfia kultúrát teremteni, mert Bodrogközön - kultúra volt és van.
Midőn a Tisza és Bodrog hajdanán nem annyira két tűz, hanem inkább két víz közé fogta ezt a nagy szigetet és annak lakói a vizek miatt a külvilágtól elzártan éltek: ez a magára utaltság a népre oly jelleget nyomott, mely nemzedékről nemzedékre szállt és mely ma is jellemzi a bodrogközi népet...
...Ennek a bodrogközi népnek egyik tipikus alakja - a jó Dani bácsi - mesélget nektek Testvéreim az ő lelkéből vett, szívében csendesen megbujt egypár eseményt; üdüljetek fel azok fehér egyszerüségén, az élet sötét szinekkel aláfestett, raffinált körbe-körbe kavargása közepette.

Szerző Vissza