Dánia nagyasszonya

Előszó

Részlet a könyvből:
"A nyolcvanas éveknek vége felé történt; a koppenhágai radikális "Diák-szövetség" évi nagygyűlését ünnepelte. A hivatalos beszédek már elhangzottak; az első dalokat már elénekelték s most ütött az alkalmi szónokok és a sikamlós kuplék órája.
Ekkor egy fiatal ember emelkedett fel szólásra; magas és halvány, alig pelyhedző szakállal, szemmelláthatóan huszas éveinek elején járt még. Megadták neki a szót és kezdetben remegő, de azután egyre szilárdabb és tisztább hangon a következőket mondotta:
- Diákok!
Az éjszaka beköszöntött és mi már is meglehetős mennyiségű, sőt ugyancsak sok whiskyt ittunk, mert mi nem puncsot ivó romantikusok vagyunk, hanem pozitivisták, akikre a turfa józanító füstje kellemesen hat. Meglehetős sok whiskyt megittunk az egyéni szabadság jogán és most már későre jár az idő. Az ünnepségnek csakhamar vége lesz, a terem kiürül, a lámpákat eloltják és az ablakokat kinyitják, hogy szellőztessenek. Csak a hosszú asztal tanúskodik a mi mulatozásunkról, átázott terítőivel és a kiloccsantott italok bűzlő tócsáival. És nemsokára, mikor a borús hajnal szürkülni kezd és mi másnap délelőtt petyhüdten és rosszkedvűen ide tévedünk, akkor már nem marad más semmi, mint a régi dohány- és a sörszag. És a kereket végén bosszankodva rágódunk az unalmas ujságokon, vagy tompultságunkban erősen sózott heringet eszünk s pezsgő szódavizet iszunk.
- Diákok, mért kell ennek így lennie? Mért kell nekünk az utcákon kóborolnunk és szegényes "élmények" és siralmas szerelmeskedések után vadásznunk? Hát nem nagyobb dolgokra születtünk, mint az éjszaka hithirdetőivel való éjjeli pajzánkodásokra és az éjszakai kávéházakban való lakomázásokra és megvásárolt leányok éjjeli szerelmére?" Vissza