Hírnév

Fülszöveg

Mi a közös egy halni vágyó öregasszonyban, a világ legismertebb ezoterikus írójában és egy izzadógép, kövér bloggerben? Még ha a valóságban nem is, egy nagyszerű regény lapjain sorsuk menthetetlenül összefonódik, sőt összegubancolódik, a történet csomóit pedig nekünk, olvasóknak kell szétbogoznunk. Az utóbbi másfél évtized egyik legnépszerűbb irodalmi műfaja lett a novellafüzér, melyben az egyes epizódok, amellett, hogy külön-külön izgalmasak, együtt is összeadnak valamiféle titokzatos egészt. A német irodalom egyik legjobb fiatal alkotójának tartott Dániel Kehlmann kilenc többé-kevésbé összefüggő történetből építi fel legújabb regényét, a tőle megszokott gazdag nyelvvel és finom humorú, ironikus látásmóddal. A történetek egésze az elmúlásról, a csalásról és csalódásról, és természetesen a hírnév elviselhetetlen nehézségéről szólnak.
"Maga felé fordította a fegyver csövét és belenézett a torkolatba. Gyakran megtette máskor is, többnyire este, ilyentájt, és mint máskor, most is érezte, hogy elönti a veríték. Letette a pisztolyt, bekapcsolta a számítógépet és várt, amíg a gép akadozva felpörgött. Aztán írni kezdett. Tulajdonképpen miért is? Ő maga sem igazán tudta. Talán csak a korrektség okán, hiszen egy kérdés válaszra várt; lehet, hogy amiatt a körülmény miatt, hogy egész életében puszta rémülettel elegy tiszteletet érzett az apácaruhát viselő öreg nők iránt. Kedves apátnő, tisztelt és áldott tisztelendő anya, Isten semmivel sem igazolható, az élet iszonyatos, szépsége gátlástalan, még a béke is tele van gyilkossággal, és egyre megy, hogy van-e Isten, vagy nincs, én ezt sosem tudtam eldönteni, ám afelől nincsenek kétségeim, hogy nyomorúságos halálom éppoly kevés részvétet fog kiváltani belőle, mint a gyerekeimé, vagy remélhetőleg majd csak a távoli jövőben az Öné, tisztelendő anyám." Vissza