Két szín alatt

Fülszöveg

Micsoda nyugodt hely is egy temető Egy fenét! Prágában, az olsanyi temetőben akkora a jövés-menés, hogy beleszédül az ember. Persze a fal túloldalán lévő házban ugyanez a helyzet, így aztán nincs is olyan jelentősége, hogy valaki itt van-e még, vagy már odaát. A világ történéseit csak látszatra bontja két színre a valós és a szellemi létezés. Az a két szín a lényegibb, amelyen a személyiség párhuzamosan játszik a nagy színpadon. És itt nem csak a kétszínű házmesterre, az átlagpolgár gyávaságból és restségből fakadó megalkuvására kell gondolni, hiszen annyi minden más miatt is kettéválhat a látszat és a belső való. A 75 rövid fejezetből kirajzolódó mozaik a 20. századi Prága képe, amely egyben tipikus kelet-európai helyzetkép is, de a hely- és korrajzon túl Hodrová műve sokkal inkább a lélek értelmének mágikus, irodalmi keresése, misztikus felfedezőút, amely elsöpri az idő által emelt határfalakat. Prága városa különleges, mágikus hellyé válik, s ez, valamint a töredezett... Tovább

Fülszöveg

Micsoda nyugodt hely is egy temető Egy fenét! Prágában, az olsanyi temetőben akkora a jövés-menés, hogy beleszédül az ember. Persze a fal túloldalán lévő házban ugyanez a helyzet, így aztán nincs is olyan jelentősége, hogy valaki itt van-e még, vagy már odaát. A világ történéseit csak látszatra bontja két színre a valós és a szellemi létezés. Az a két szín a lényegibb, amelyen a személyiség párhuzamosan játszik a nagy színpadon. És itt nem csak a kétszínű házmesterre, az átlagpolgár gyávaságból és restségből fakadó megalkuvására kell gondolni, hiszen annyi minden más miatt is kettéválhat a látszat és a belső való. A 75 rövid fejezetből kirajzolódó mozaik a 20. századi Prága képe, amely egyben tipikus kelet-európai helyzetkép is, de a hely- és korrajzon túl Hodrová műve sokkal inkább a lélek értelmének mágikus, irodalmi keresése, misztikus felfedezőút, amely elsöpri az idő által emelt határfalakat. Prága városa különleges, mágikus hellyé válik, s ez, valamint a töredezett szerkezet és a kronológiai rend megbolygatása leginkább Joyce és Woolf műveihez teszi hasonlóvá a regényt.

„És senki sem ismeri fel, hol van vége az életnek, és hol kezdődik a halál."
„Lelkek vagyunk. A szél szárnyán repülünk. Ott vagyunk a tűzben, a vízben, ott vagyunk a földön. Az elemek közül azonban a levegőt szeretjük a legjobban, a legabsztraktabb elemet, Anaximenész ősanyagát, amely a leginkább kötődik az élethez, a lélegzetvételhez. Mi vagyunk a megtestesült lélegzés, a mi be- és kilélegzésünk ritmusára működik a világegyetem. Az élet és halál ellentétpárban éppen a határon van a mi helyünk, a mezsgyén, ah, de hajszálvékony is az! Félig isteni, félig emberi lények vagyunk, és ebben a mítoszok hőseire hasonlítunk, akik azért jönnek le a földre, hogy világosságot gyújtsanak a világtalan emberiségnek."
„És ott van az a kis szomorúság is, mintha a lélek már elkezdené érezni, hogy nem fog tudni teljesen elszakadni a testtől, hogy mindig marad majd valami gyötrő emlék, halvány sejtelem vagy halovány reménység, ami visszatartja." Vissza