A nagyszalontai református templom története és Nagyszalonta képekben

Előszó

A Királyhágómelléki Református Egyházkerület bihari egyházmegyéjének egyik legnagyobb gyülekezete a nagyszalontai. A város 18.600 lakója közül a 2002-es évi népszámlálás alkalmával 10.397 lakos vallotta magát magyar nemzetiségűnek és 7.397 románnak. A megközelítően 10.400 magyar ajkú lakó közül 1.200 híve van a katolikus, 125 a baptista, 45 az evangélikus, 25 az adventista, 75 az unitárius közösségnek és körülbelül 8.000 lélek a református. Közülük 5.000-en szívükön viselik az egyházközségünk sorsát, és folyamatosan eleget tesznek az anyaszentegyház iránti kötelezettségeiknek. Az utóbbi négy és fél évtized hátrányos ideológiai befolyásának eredménye az a több mint 3.000 felekezeten kívüli, akik bármely templomtól távol maradtak. Ők azok, akik csak temetések alkalmával veszik igénybe a lelkészi szolgálatot. Fájó az Istentől távol állók hitetlensége és a sok-sok kívülálló közönye. Ebben biztos, hogy része van az Isten mai szolgáinak, prófétáinak is, hogy nem eredményesebb a munkájuk és nem sikeresebb a küldetésük. Ha erre gondolok, Jeremiás próféta jut eszembe, aki vallomásaiban leírta belső küzdelmeit, amikor látta, hogy nem hallgatnak az emberek Isten szavára, megrendítő, mély együttérzéssel, őszinte fájdalommal közbenjárt Istennél, könyörgött népéért, amint teszik Isten mai szolgái is vasárnapról-vasárnapra imádkozván: „Fenyíts minket Uram, de mértékkel, ne haragodban, hogy semmivé ne tégy!" (Jeremiás 10,24) Isten református hajlékának ajtói vasárnapról vasárnapra, délelőtt és délután nyitva tartatnak. Hétköznap délelőttönként is várjuk a megfáradtakat, a hit élő vizére szomjúhozókat, sőt kedden és pénteken délutánonként is. A még mindig tétovázóknak a zsoltáros szavával üzenem: „Mert jobb egy nap a te házadban, Hogynem ezer nap egyébütt" (Zsoltár 84,14) Vissza