Előszó
Nagyszalonta történelmi város. Terein úgy sétálhatunk, mintha egy szabadtéri múzeumban lennénk. Ám ez a település nemcsak utcáinak szövevényében terül szét, hanem ott él mindannyiunk szívében. Ezt a szülőföldünkhöz fűződő hazafiságot és lelkületet kívánjuk a nyomunkba lépők tudatába csöpögtetni a családban s az iskolában folyó neveléssel. E rohanó és értékválsággal küzdő világban szülőhelyünk jelenti a biztonságot, a dédelgető anyaölet.
E kiadvánnyal régi vágyunk teljesül: az ifjú nemzedék látókörét szeretnénk szélesíteni, bölcsőhelyünk múltját megismertetni. Városunk felkérését elfogadva Dánielisz Endre tanár, helytörténész elkészítette Nagyszalonta történelmi olvasókönyvét. Múltunkat kutató szándékkal idézi fel településünk 800 esztendejét. Bizakodunk, hogy az itt feltárt ismeretmagok diákjaink elméjében termő talajra lelnek, s ezekből dús koronájú, büszke szálfák növekednek. Köztudott, hogy egyetlen fa sem növel nagyobb koronát, nem lesz terebélyesebb a lombozata, mint amilyent a gyökérzete alkalmassá tesz. Nélkülözhetetlen, hogy a táptalaj, ez a föld, ahol élünk és jövőnkre készülünk, termékeny legyen. Így jelenünk fiataljai talpon maradnak az élet viharában.
Nagyszalonta múltjának tanulmányozását ne tekintsék unalmas történelemóráknak, hanem elődeink olyan példatárának, amelyből okulva szép jövőt teremthetnek maguknak; hasznos ismeretekkel és emberséggel tölthetik meg vállukra vetett tarisznyájukat. Azt is érezniük kell, hogy a hamuban sült pogácsa mellett ott lapul a szülői szeretetből fakadó féltés és gondoskodás.
Bolygónkon nem sokan mondhatják el, hogy olyan településen látták meg a napvilágot, ahol annyi halhatatlan személyiség született, mint e kisvárosban. Meglehet, dolgos hétköznapjaink során ez nem mindig tudatosul bennünk, de életutunkra visszatekintve arról bizonyosulunk meg, hogy a történelemnek kegyeltjei voltunk, és Isten a tenyerén hordozott bennünket. Ez így van még akkor is, ha olykor azt vesszük észre, amink nincs, de nem azt, amink van.
Higgyünk magunkban, gyarapítsuk hasznos ismereteinket, és cselekedjünk az összetartozás szellemében. Erre ösztökél e tanulmánygyűjtemény elődeink példamutató tetteiről, helytállásukról. Végezetül - településünk írásos említésének 800. évfordulóján - az itt élőknek azt kívánom, hogy Arany János hitét, műveinek szép nyelvezetét, alkotó életútját tegyék magukévá, s adják tovább a jövő nemzedéknek.
Ennek valóra váltásához segítsen bennünket a Mindenható!
Vissza 
