Előszó
Részlet:
Az áprilisi kora délelőtti nap csak nehezen tört át a nehéz selyemfüggönyökön. A királyi hálószoba előtt levő teremben sok főúr, pap, katonatiszt és néhány az udvarhoz, főként a király...
Tovább Előszó
Részlet:
Az áprilisi kora délelőtti nap csak nehezen tört át a nehéz selyemfüggönyökön. A királyi hálószoba előtt levő teremben sok főúr, pap, katonatiszt és néhány az udvarhoz, főként a király morganatikus hitvesének, Maintenon asszonynak szűkebb köréhez tartozó hölgy ült, állt, halkan beszélgetett. Az 1713. évet írjuk és a napkirálynak, XIV. Lajosnak versaillesi udvarában vagyunk. Annak a napkirálynak, kinek udvarában csak suttogni lehetett. Hiszen emlékezetes, mit mondott 60 évvel később Richelieu marsall, a szerencsétlen véget ért XVI. Lajosnak: »Sire, XIV. Lajos udvarában suttogtak, XV. Lajos környezetében beszélgettek, Felségednél pedig már kiabálnak az emberek.«
Tehát még csak suttogtak... A fiatal Broglie herceg mondotta halkan a szép Laval grófnénak.
- Ma nagyon sokáig tart a lever.
A grófnő mosolygott:
- Dehogy is, már régen készen vannak. A király ő felségét az utóbbi időben nagyon untatják a felkeléssel és öltözködéssel járó ceremóniák.
- A király ő felsége most már kissé fáradt, - fejezte be a mondatot a herceg.
Vissza