Valaki elindul

Előszó

Részlet a könyvből:

Az ócsai nagy, széleshomlokzatú sárga ház terrasza csupa napsütés és ragyogás. Húsvét vasárnapján, áprilisban, olyan meleg az idő, hogy az ember nyáron se kívánhatna szebbet.
Homolay Flóra kényelmesen elnyúlik a fekvőszékben, behúnyja szemét. Az irodalomtörténet kiesik kezéből és becsukódik ott, ahol abbahagyta: „A XIX. század eszmeáramlatai". Az ám... Prosznicz Gizi nénje mondotta, hogy tavaly ez volt az érettségi írásbeli tétel. Nem valószínű, hogy megismétlődjék ... Talán békét is hagyhatnék ezeknek az eszmeáramlatoknak? - állapítja meg magában Flóra. Hiszen innét nem fenyeget veszedelem. Ámbár kit tudja?... Ki tudhatja?... Úgy mondják, a Gondviselés irányítja életünk nagy és kis lépéseit és bizonyára igy is van. De a Gondviselés néha átadja az intézkedést pajkos kis öccsének, a Véletlennek és ez aztán furcsán meg-megtréfálja a halandót... Mégsem lesz jó szakítni az eszmeáramlatokkal, - tűnődik Flóra tovább. - Hátha ezt kapjuk érettségi tételnek?... No, majd meglátjuk.
És még kényelmesebben elnyújtózik a heverőszéken. Egyelőre süt a nap, húsvét vasárnapja van és pihenni lehet Róza néniék birtokán néhány napig.
Aztán ... Majd meglátjuk. Igaz, egyre közeledik az érettségi. Huj, hogy kezdek itt fázni a meleg napsütésben. No, nem kell félni, - biztatja magát - úgy még sohasem volt, hogy valahogy ne lett volna.
A többi jó magyar közmondással ezt is megtanulta Budapesten az „idegen leány", aki nyolc esztendővel ezelőtt Münchenből jött vissza haza - Magyarországra.
Ma már úgy mondja: „visszajöttem, haza". Akkor bizony, tíz esztendős korában nagy szívszorongások között vett búcsút a kis Homolay Fleur Katarinától, a jó öreg házsártos szakácsnőtől, ki derült hangulatában - ritka percek! - büszkén hirdette, hogy ő előbb volt ott Homolay Andrásék házában, mint a kis Fleur. Igaza is volt, Katarinát kislányuk születése előtt félesztendővel fogadták fel Fleur szülei, kiket haláluk napjáig hűségesen szolgált... Vissza