Dante és a halál mozaikja

Fülszöveg

Firenze, 1300. június 15. Dante Alighierit még csak pár órája választották meg a város priorjává, amikor az éjszaka közepén szörnyű hírrel ébresztik: a Szent Júdásnak szentelt templomban megöltek egy embert. Arcára forró meszet öntöttek. Ambrogio mesterről, a híres mozaikkészítőről van szó, aki olyan művön dolgozott, melynek eltűntek a vázlatai. Ki lophatta el őket? És miért ölték meg ilyen bestiális módon a kézművest, aki senkinek se ártott? Így kezdődik a valaha élt legnagyobb költő alászállása a város legsötétebb poklaiba. OIyan emberekkel és eseményekkel szembesül, amikről nem feledkezik meg a Pokol megírásakor sem. Egy kaland, melynek helyszínei a szennyes tavernák, ahol a "Harmadik Mennybolt" baljós körének művelt entellektüeljei tartják összejöveteleiket; a nyomorúságos söpredék búvóhelyei, ahol gyakran megfordulnak VIII. Bonifác és a német-római császár kétes erkölcsű küldöncei; a bordélyházak, amelyekben a gyönyörű és erotikusan rejtélyes Antilia táncol.

A római születésű Giulio Leoni az Umberto Eco és Andrea Camilleri nevével fémjelzett itáliai hagyomány jegyében ad izgalmas, szórakoztató művet az olvasó kezébe. A Dante és a halál mozaikja rafinált krimi, mágikus kalandregény és gazdag kultúrtörténeti tudás szerencsés ötvözete, a műfaj klasszikusainak méltó folytatása.

"A maszk szürkés, formátlan anyagából úgy tűnt, mintha egy agonizáló emberi arc lenyomata bukkanna elő: a csukott ajak mögött a fogak állatias vicsorgásba torzultak. A malter felületébe néhány szürkés hajtincs és bőrcafat ragadt bele akkor, amikor a maszkot letépték az áldozatról. Az volt az érzésük, mintha a halott feje lenne a szemük előtt, mely egy szörnyűséges Gorgó pillantásától dermedt kővé. Ekkor, talán azért, hogy tekintetét elfordíthassa arról a borzadályról, vagy azért, mert a fáklya egy lobbanása megvilágított a falat, Dante pillantása a halott háta mögött lévő hatalmas mozaikra tévedt..." Vissza