Dante monarchiája

Előszó

A középkor legsajátabb, legállandóbban és legtöbb szenvedéllyel vitatott problémája az egyház és állam, illetve konkrét megtestesülésük: a pápaság és császárság egymáshoz való viszonyának kérdése volt. A probléma egy napon született meg a középkori világrend alapformájának kijegecesedésével, a nyugati császárság új életre kelésével, de aktuálissá csak századok mulva érett. Hosszú időn át csak mint lappangó energia, mint az öntudat küszöbe alatt parázsló szikra élt s legfeljebb pillanatnyi felvillanásaival árulta el létezését. Eleinte már csak a világi hatalom szembeszökő túlnyomósága miatt sem léphetett jobban előtérbe. Mert Nagy Károly az egyház jámbor védelmezőjének és alázatos támogatójának (devotus sanctae ecclesiae defensor humilisque adjutor) nevezte ugyan magát, de azért gondosan ügyelt reá, hogy akarata egyházi vonatkozású ügyekben is korlátlan érvényesüljön. Felfogását híven tükröztetik vissza III. Leó pápához (795-816) intézett sorai: "A mi feladatunk az, hogy Isten segítségével kifelé megvédelmezzük Krisztus szentegyházát a pogányok beütései ellen s fegyverrel elhárítsuk a hitetlenek esetleges pusztításait, befelé pedig megszilárdítsuk a katholikus hitvallás általános elismetetésével, nektek ellenben azon kell igyekeznetek, hogy Mózes példájára könyörgőleg Istenhez emelt karokkal támogassátok hadi vállalkozásunkat, hogy imádságtokra a keresztény nép Isten vezetése és gondozása mellett mindig és mindenütt győzedelmeskedjék nevének ellenségei fölött." Vissza