Fülszöveg
Sümegi középiskolás éveim alatt szinte folyamatosan nyomasztó gondként nehezedett rám, hogy nem ismerem megfelelően a korában híres-neves múzeumalapító nagyapám életét és munkásságát. Őt már nem kérdezhettem, hiszen hat éve halott volt, amikor én megszülettem. Az egyik kedves, idős tanár úr kérdésére, hogy „Lacika, olvastad a nagyapád könyveit?", mindig csak szabadkozva válaszolhattam, hogy sajnos még nem. Ezzel a teherrel járva Sümeg utcáit, egyre erősödött bennem az érzés, hogy valami tennivalóm van, hogy méltóvá kell lennem a családi névhez.
Az akkoriban tartott jubileumi ünnepségeken elhangzott beszédek alapján aztán kaptam némi ismeretet Darnay Kálmánról, s az érettségi után jó egy évtizeddel, már olvasva regényeit, tudatosodott bennem, hogy úgy szerezhetek valami fajta „méltóságot" a Darnay névhez, ha fölkutatom nagyapám életét, és leírom, amit megtudok róla. így született meg ez a könyv sokéves kutatás alapján. Akkoriban még sokakkal tudtam beszélgetni, akik egykor ismerték...
Tovább
Fülszöveg
Sümegi középiskolás éveim alatt szinte folyamatosan nyomasztó gondként nehezedett rám, hogy nem ismerem megfelelően a korában híres-neves múzeumalapító nagyapám életét és munkásságát. Őt már nem kérdezhettem, hiszen hat éve halott volt, amikor én megszülettem. Az egyik kedves, idős tanár úr kérdésére, hogy „Lacika, olvastad a nagyapád könyveit?", mindig csak szabadkozva válaszolhattam, hogy sajnos még nem. Ezzel a teherrel járva Sümeg utcáit, egyre erősödött bennem az érzés, hogy valami tennivalóm van, hogy méltóvá kell lennem a családi névhez.
Az akkoriban tartott jubileumi ünnepségeken elhangzott beszédek alapján aztán kaptam némi ismeretet Darnay Kálmánról, s az érettségi után jó egy évtizeddel, már olvasva regényeit, tudatosodott bennem, hogy úgy szerezhetek valami fajta „méltóságot" a Darnay névhez, ha fölkutatom nagyapám életét, és leírom, amit megtudok róla. így született meg ez a könyv sokéves kutatás alapján. Akkoriban még sokakkal tudtam beszélgetni, akik egykor ismerték a sümegi „múzeumost", ahogy gyakorta emlegették a szerencsés kezű gyűjtőt. Ez a feladat azért is örömteli volt számomra, mert nagyapám igazi kultúrmunkás volt; szerette, pártolta a kultúrát, a művészeteket, a történelmet, irodalmat. Én magam nem szakemberként és szakértőként vágtam bele a munkába, csupán igyekezettel és egyre több tapasztalattal haladtam a cél felé, amely mindig kitolódott, és időnként már nem is látszott a remény, hogy könyvem megjelenhet. Talán jót tett az írásnak az első lépésektől eltelt majd harmadfél évtized, hiszen folyton alakult; húztam belőle, új adatokkal bővítettem. Mindez megfelelően illeszkedett beállítottságomhoz, hiszen egész életemet a könyv, a nyomda, a sajtó világában töltöttem. . A betűszedőszakma megszerzésével a már azóta jobb létre szenderült Kossuth Nyomdában töltöttem húsz évet A korrektori és a nyomdai revizori munkám gazdag lehetőséget kínált az olvasásra, noha természetesen nem mindig kedvemre való volt, amit olvastam. A kilencvenes évektől különböző szerkesztőségekben voltam korrektor. Újságokat, folyóiratokat, könyveket javítottam. Voltak műszaki szerkesztői és könyvszerkesztői feladataim is.
Most e könyv megjelenésével Sümeg egykori kultúrkincse közelebb kerül az érdeklődőkhöz, és a szeretett város - és akikhez még eljut - kezébe veheti az immár hatvannégy éve elhunyt díszpolgára életét bemutató nyomot. Sajnos már nem él mindenki, aki időközben elolvasta az akkor még írógéppel írt lapokat, és véleményével, javaslataival segített.
Köszönetet mondok dr. Németh Péter régész, c. múzeumigazgatónak véleményéért, javításaiért és az előszó megírásáért. Köszönet az elhunytak közül Szász Imre írónak, Egerszegi Ferenc költő-tanár, sümegi iskolaigazgatónak, Lenner József középiskolai tanár, sümegi kollégiumigazgatónak. Köszönöm Miklósi-Sikes Csaba sümegi múzeumvezetőnek a támogatást, a véleményt, és Szántó Nóra muzeológusnak a segítséget bizonyos adatok egyeztetésében, bővítésében.
Vissza 
