Elindult szeptemberben

Előszó

Jó néhányszor találkoztam Darvas Józseffel az elmúlt három évtized folyamán. Először - éppen harminc évvel ezelőtt - 1935 kora tavaszán, első vagy második regényével (Vízkereszttől szilveszterig), azután hosszú évek múlva közös akciókba vetett a sors a háború alatt és a fasizmus embertelensége elleni küzdelemben, végül az elmúlt években ismét egy könyv vezetett vissza hozzá (Részeg eső).
A „Vízkereszttől szilveszterig" második kiadása 1935 elején került a kezembe. Darvas József regénye utószavát 1934. december 1-ével dátumozta. Amikor írta, 22 éves volt, s amikor olvastam, én közeledtem a 22. életév felé. És most könyvtáramból előkerült ez a régi kötet. Olvasom belőle a tízsoros kis utószót:
„Ez a könyv egy tervbe vett trilógia első részeként íródott. A „történetnek" itt nincs vége. „Hősöm", a tudatlanság, a babonák és más gátlások sűrű szövevényéből lassan kiszabaduló béreslegény nem marad meg minden dolgok puszta tagadásánál. A nyomorúságokból kisarjadó ösztönös lázadás, mivel valami emberibb életforma felé vágyik, végül is tudatos, pozitív harccá mélyül. Emberibb jövő felé futó útját kísérjék figyelemmel, akik igazságnak érzik az elnyomottak igazát".
A két utolsó mondatot vastagon aláhúztam akkor a könyvben s fiatalos lendülettel széljegyzeteket is biggyesztettem hozzá: „Ez a könyv útkeresés". És most, harminc év múlva ezt kellene hozzátennem: az útkereső kis parasztlegény nemcsak rátalált az útra, hanem a megtalált szocialista úton maradt s azt követte meglehetősen töretlenül. Az ösztönös lázadást a tudatos harc követte és sem a veszélyek, sem az ígéretek nem tántorították el, pedig olyan évek is voltak, amikor sokan inogtak meg azok közül is, akik a harmincas években tudatosan járták a szocializmus, a munkásosztály s a haladó emberiség útját. Vissza