Fülszöveg
A Sötétség Harcosa
A tűzszövők élő lángokként énekeltek és táncoltak. Hamarosan egy zölden világító kapu jelent meg előttük. A tűzszövők eléálltak, megidézve a lángnyelveket és a hamut. Egyikük odalépett a kapuhoz, és eltűnt az Alvilágban. Egy idő múltán egy lény körvonalai öltöttek lassan testet. Sötét férfialak, hosszú, göndör, bozontos sörénnyel. A teremtmény kibontotta csillogó szárnyait. A lángok fodrozódtak és játszottak a húsán. Szemöldökén fény vibrált végig, és ugyanez áradt belőle is, amikor a vállára ejtette szárnyait. De valahogy furcsa volt a tekintete. Amikor felpillantott, a szeméből a legsötétebb mélység rettenete sugárzott. Raj Ahten csapatainak harcedzett katonái felkiáltottak a döbbenettől, a harcikutyák visszahőköltek, és szűkölni kezdtek a rémülettől.
- A Hatalmakra! - suttogta döbbenten Gaborn. - Megidézet egy Dicsőségest!
- Ne hagyad magad félrevezetni! - kiáltott fel Binnesmann. - Ez nem egy Dicsőséges! Ez a Sötétség Harcosa! Nem azért jött, hogy megmentse...
Tovább
Fülszöveg
A Sötétség Harcosa
A tűzszövők élő lángokként énekeltek és táncoltak. Hamarosan egy zölden világító kapu jelent meg előttük. A tűzszövők eléálltak, megidézve a lángnyelveket és a hamut. Egyikük odalépett a kapuhoz, és eltűnt az Alvilágban. Egy idő múltán egy lény körvonalai öltöttek lassan testet. Sötét férfialak, hosszú, göndör, bozontos sörénnyel. A teremtmény kibontotta csillogó szárnyait. A lángok fodrozódtak és játszottak a húsán. Szemöldökén fény vibrált végig, és ugyanez áradt belőle is, amikor a vállára ejtette szárnyait. De valahogy furcsa volt a tekintete. Amikor felpillantott, a szeméből a legsötétebb mélység rettenete sugárzott. Raj Ahten csapatainak harcedzett katonái felkiáltottak a döbbenettől, a harcikutyák visszahőköltek, és szűkölni kezdtek a rémülettől.
- A Hatalmakra! - suttogta döbbenten Gaborn. - Megidézet egy Dicsőségest!
- Ne hagyad magad félrevezetni! - kiáltott fel Binnesmann. - Ez nem egy Dicsőséges! Ez a Sötétség Harcosa! Nem azért jött, hogy megmentse a Földkirályt, hanem hogy megölje!
A Pusztítás Pecsétje
Gaborn alatt a Föld remegni kezdett. Először lassan, mint egy távoli rengés, amely egyre erősödött, mintha a rengés önmagát szítaná, és sokkal nagyobbra nőne, mint amit eddig tapasztalt. Megérezte az erőt, ahogy kitörni készült. Hirtelen tágulni kezdett a Föld, mintha egy óriás ököl rázná. A Féreg levegőbe emelte fegyverét. A húsába égetett rúnák és a kristályfény fegyvere belső fénytől izzottak. Sziszegő hangot bocsátott ki, amely dörrenve visszhangzott az égből. Carrais falairól és a közeli hegyekről. A Féregmágus közeléből, a Pusztítás Pecsétjéből, éjfekete felhő öltött testet. Olyan átok, amit egyetlen ember sem élhet túl.
Gaborn hagyta, hogy a Föld mágukus ereje betöltse egész lényét és vétgtelen hatalommá erősödjön. Elméjében felidézte a pusztítás képzetét, és hagyta, hogy nőjön, kiterjedjen, egészen addig, amíg érezte, már nem tudja tovább visszafogni.
A Földkirály kinyitotta az öklét, és kibocsátotta az erőt.
"A Farkasok Szövetsége a Rúnalovagok méltó folytatása. Eredeti történet, amelyhez hasonlót még nem alkotott fantasy író. Olyan színvonalas, igényesen megalkotott világ bontakozik ki előttünk, amely méltán helyezi David Farlandot a legnagyobb és legnépszerűbb írók közé."
Vissza 
