Fülszöveg
Egy kisvárosi comedy-klubban vagyunk. A közönség izgatottan várja az esti programot. Ahelyett azonban, hogy egy vicces műsort látnának, az előadás szétesik, a komikus pedig a szemük láttára omlik össze. A közönség nyugodtan felkelhetne, és otthagyhatná a művészt, vagy kifütyülhetné, ha nem lenne kíváncsi a férfi személyes tragédiájára. Dovalé, a lenyűgöző, kiszámíthatatlan és egyben taszító veterán stand-up komikus, felfedi fájdalmát, mely évtizedek óta marja a lelkét: egy végzetes és borzalmas választást, s a kiszolgáltatottság és a megalázottság testet-lelket megnyomorító poklát.
Grossman regénye megrázó és lélegzetelállító olvasmány. Árulások a szerelemben, hűtlenség a barátok között, magárahagyatottság a családban, bűntudat, mely feloldozásért kiált. A férfi őrlődik a színpadon a közönség iránti kötelezettsége és az önmaga iránti tartozása közt. Dovalé maró, bántó humorral provokálja a nézőket, nem tudva, nevetni fognak-e vagy sírni - és teszi mindezt úgy, hogy a közönség...
Tovább
Fülszöveg
Egy kisvárosi comedy-klubban vagyunk. A közönség izgatottan várja az esti programot. Ahelyett azonban, hogy egy vicces műsort látnának, az előadás szétesik, a komikus pedig a szemük láttára omlik össze. A közönség nyugodtan felkelhetne, és otthagyhatná a művészt, vagy kifütyülhetné, ha nem lenne kíváncsi a férfi személyes tragédiájára. Dovalé, a lenyűgöző, kiszámíthatatlan és egyben taszító veterán stand-up komikus, felfedi fájdalmát, mely évtizedek óta marja a lelkét: egy végzetes és borzalmas választást, s a kiszolgáltatottság és a megalázottság testet-lelket megnyomorító poklát.
Grossman regénye megrázó és lélegzetelállító olvasmány. Árulások a szerelemben, hűtlenség a barátok között, magárahagyatottság a családban, bűntudat, mely feloldozásért kiált. A férfi őrlődik a színpadon a közönség iránti kötelezettsége és az önmaga iránti tartozása közt. Dovalé maró, bántó humorral provokálja a nézőket, nem tudva, nevetni fognak-e vagy sírni - és teszi mindezt úgy, hogy a közönség soraiban ott ül régi gyerekkori barátja, aki megpróbálja megérteni: vajon a komédiás miért is hívta meg erre az előadásra?
- Egymás közt szólva, drága barátaim,
most a szívemre kellene szorítanom a kezem, és azt kellene mondanom, hogy egyszerűen
megőrülök Netanyáért. Ugye, ezt kellene
mondanom?
Egy fiatal bekiabál: - Hát persze!
- És vajon miért jöttem el ezen a szép csütörtök estén a ti elragadó ipari parkotokba? Ide, az alagsorba, pont egy igen kellemes radonréteg fölé? Hát azért, hogy egy sor viccet elmondjak, és szórakoztassalak titeket. Így van?
Egyetértő moraj a nézőtérről, mire a férfi vigyorogva összedörzsöli a tenyerét.
- Nem így van. Őszinte leszek: ki nem állhatom ezt a várost. Megijedek tőle. Az utcán minden második járókelő úgy néz ki, mintha egy tanúvédelmi program résztvevője lenne. És minden harmadiknak a kocsijában ott az első járókelő. Tudjátok, a csomagtartóban, fekete nejlonzsákba tekerve. Csak azért jöttem el, mert tartásdíjat kell fizetnem három bájos asszonynak. Hogy hány gyerek után? Várjatok csak, megszámolom: egy, kettő, három, négy illetve öt. Én vagyok az első férfi a világon, aki depressziós lett a szülés után. Ötször! Helyesebben négyszer, mert van egy ikerpár is a gyerekeim között. De mégis ötször, mert a saját születésem után is 'depresszióba estem. Ti viszont jól jártok mindezzel, mert ha nem lenne ez az öt aranyos vérszívó, a világ minden kincséért sem jöttem volna el ide. Tudjátok, mennyit fizet nekem Joáv mindezért? Nyavalyás hétszázötven sékelt, és a kiadásaimra nem ad semmit. De mindegy is, drága barátaim, mulassunk, és tapsoljuk meg a városok királynőjét, a gyönyörű Netanyát!
(részlet a regényből)
Vissza 
