Sakk-matt

Előszó

Kína, Sanghaj, 2003. Utólag visszatekintve biztosan azt fogja gondolni, hogy igen furcsa módja volt ez egy háború kirobbantásának. Ugyanakkor nem ő kezdte ezt a háborút. A találkozó véletlenül jött létre, s az információra sem számított, ami így az ölébe pottyant. Ezt nevezte Carl Jung, a svájci pszichiáter szinkronicitásnak, azaz egymástól látszólag független események rejtett egybekapcsolódásának, amit csak a legfigyelmesebb szemlélő vesz észre. Bonyolult teória, gondolta Kuan-jin Csaó, különösen a nyugati elme számára. A helyzet egyik szenvedélyét, a hsziangcsit juttatta eszébe, amit szintén a szinkronicitással manipulált. A hsziangcsinek - és némileg egyszerűbb testvérének, a sakknak - az a lényege, hogy ismerd fel az ellenfél által elrejteni kívánt mintákat, és találj ki magadnak olyanokat, amiket a másik csak akkor fog meglátni, amikor már késő lesz számára. Egy jó hsziangcsi-játékos sohasem egyetlen lépésben gondolkodik. Lehet, hogy a pao csak öt mezőt lép a táblán, de mielőtt ez megtörténne, a mester fejében miriád lépés játszódik le | az ellenfél lehetséges ellenlépései és a saját válaszai és így megy ez egészen a győzelemig vagy a vereségig. Bár nem számított erre, mégsem érte felkészületlenül: eddig is csak a nyitó lépésre várt. Most viszont, hogy végre megtörtént, elméjével az egész táblát - vagy inkább világtérképet - át kellett fognia. Vissza