1.034.149

kiadvánnyal nyújtjuk Magyarország legnagyobb antikvár könyv-kínálatát

A kosaram
0
MÉG
5000 Ft
a(z) 5000Ft-os
szállítási
értékhatárig

Egy nemzeti tudomány születése

Toldy Ferenc és a magyar irodalomtörténet

Szerző
Szerkesztő
Lektor

Kiadó: Akadémiai Kiadó-Universitas Kiadó
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve:
Kötés típusa: Fűzött kemény papírkötés
Oldalszám: 1.028 oldal
Sorozatcím: Irodalomtudomány és kritika
Kötetszám:
Nyelv: Magyar  
Méret: 20 cm x 15 cm
ISBN: 963-9104-89-2
Megjegyzés: Első kiadás.
Értesítőt kérek a kiadóról
Értesítőt kérek a sorozatról

A beállítást mentettük,
naponta értesítjük a beérkező friss
kiadványokról
A beállítást mentettük,
naponta értesítjük a beérkező friss
kiadványokról

Fülszöveg

Dávidházi Péter könyve egyszerre világba meg a magyar irodalomtörténetírás nemzeti tudománnyá válását és Toldy Ferenc (1805-1875) pályafutását, kitekintve mindkettő utóéletére és mai jelentőségére. Alapgondolata szerint, nemcsak nemzetből lehet tudományos elbeszélés, hanem tudományos elbeszélésből is nemzet: a XIX. század középső harmadában intézményesedő irodalomtörténetírás főműfaja mint tudományos grand récit reszt vett a közösség (narratív) identitásának, ezáltal nemzettudatának kialakításában, ez a feladatvállalás pedig visszahatott e tudomány módszereire és tudósi szerephagyományára.
Nyomon követhetjük, hogyan vette át e tudomány nagyelbeszélése a nemzeti eposz funkcióját, hogyan örökölt nyelvi elemeket a költészettől, s hogyan igyekezett átvételeit tudományosan hitelesíteni. Végigkísérhetjük, hogyan idomul az irodalomtörténészi szerep Toldy személyes igényeihez, illetve hogyan idomulnak azok e szerep kívánalmaihoz. A fejezetek sorrendje (nyelvszerzés; őskeresés;... Tovább

Fülszöveg

Dávidházi Péter könyve egyszerre világba meg a magyar irodalomtörténetírás nemzeti tudománnyá válását és Toldy Ferenc (1805-1875) pályafutását, kitekintve mindkettő utóéletére és mai jelentőségére. Alapgondolata szerint, nemcsak nemzetből lehet tudományos elbeszélés, hanem tudományos elbeszélésből is nemzet: a XIX. század középső harmadában intézményesedő irodalomtörténetírás főműfaja mint tudományos grand récit reszt vett a közösség (narratív) identitásának, ezáltal nemzettudatának kialakításában, ez a feladatvállalás pedig visszahatott e tudomány módszereire és tudósi szerephagyományára.
Nyomon követhetjük, hogyan vette át e tudomány nagyelbeszélése a nemzeti eposz funkcióját, hogyan örökölt nyelvi elemeket a költészettől, s hogyan igyekezett átvételeit tudományosan hitelesíteni. Végigkísérhetjük, hogyan idomul az irodalomtörténészi szerep Toldy személyes igényeihez, illetve hogyan idomulnak azok e szerep kívánalmaihoz. A fejezetek sorrendje (nyelvszerzés; őskeresés; műfajképzés; mottóválasztás; történetformálás; hagyományöröklődés) követi tudós és tudomány kibontakozásának útját, fokról-fokra szemléltetve, mennyi mindennek kellett mindkettőben átalakulnia, amíg megjelenhetett egy nemzeti tudomány és reprezentatív alakja, akit Gyulai Pál emlékbeszéde óta „a magyar irodalomtörténet atyjának" nevezünk. Vissza

Tartalom

Előszó 13
I. Bevezetés egy tudománytörténeti vizsgálathoz 19
1. Eltérések a klasszikus tudományeszménytől: vindikáció
és paraklétoszi szerephagyomány az irodalomtörténet-írásban 21
2. Születés-metaforák lebontása:
a nemzet mint „res nata" és „a magyar irodalomtörténet atyja" 31
3. Elméleti és módszertani ösvény a tudománytörténethez 43
II. Nyelvszerzés
(A magyar nyelv elsajátításától irodalma képviseletéig) 57
1. A nyelvi identitástudat keletkezéséhez: egy vendéggyerek
magyarra tanítása (1813-1814) mint befogadási rítus 58
2. „Igyekezzék magáévá tenni":
a magyar nyelv birtokba vétele mint szerelmi (el)hódítás 85
3. Schillert fordítani, avagy a nyelvi normasértés örökzöld problémája 103
4. „Nyelvünk", vagyis „az őseinktől kapott kincs":
egy nemzetképviseleti én megalkotása eredetközösségi beszédmóddal 129
5. Az MDCCCXXIII és a Hymnus:
beszédaktusok a paraklétoszi szerephagyomány költői nyelvében 148
6. Kétnyelvű alapmű a vindikáció jegyében:
a kulturális elmaradottság vádja és a Handbuch védelmi funkciója 167
7. Mandátumszerzés a magyar nyelv és irodalom képviseletére:
az irodalomtörténészi szerep főpróbája Toldy európai körútján
(1829-1830) 204
III. Őskeresés
(Az irodalomtörténeti eredetválasztás Oidipusz-drámája) 225
1. „Atyai szeretetére méltatott":
a szellemi apa keresése Virágtól Kazinczyig 228
2. „Engedd, hogy fiadat testvérként szólítsam": tegeződés
és családi szóhasználat, a Kazinczy fiává fogadtatás nyelvi rítusai 233
3. „Iszonyodnám enmagam előtt":
fogadalom az „impietas" kísértései ellen 243
4. Tragikus végkifejlet:
szimbolikus apagyilkosság és valóságos halál a Pyrker-pörben 250
5. „Szellemi gyermekei, utódai vagyunk":
közösségivé stilizált apa-kép és eredetmonda 258
6. A végső birtokbavétel rituáléja felé: engesztelő áldozat,
irodalmi kanonizáció és rejtett testvérharc a Kazinczy-ünnepélyen 265
7. Eredetmonda monográfiában elbeszélve:
narratív identitásképzés és kánonformálás a Kazinczy-monográfiában 283
a) Az irodalomtörténeti monográfia műfaji előzményei 284
b) Egy monográfia funkciói a centenáriumi szertartásrendben 291
c) Elbeszélésmód:
közösségi és személyes eredetmondák összeszövése 298
d) „Költői kánon": vindikáció és kritika az ünneplő monográfiában 306
8. Kóda: a képviseleti én szerzővé avatása Toldy néven 315
a) Az apai név idegen csengése: Schedeltől Sédelig 317
b) „Quod sis, esse velis": a szellemi apa celebrálta átnevezési rítus 327
c) Doppelgänger mint Prügelknabe:
Schedel-Toldy és a váltogatott álnévhasználat 339
d) „Felséged legmagasb kegyelméhez folyamodok":
a névmagyarosítás tétje és távlatai 347
IV. Műfajképzés
(Az eposzból átlényegülő nemzeti irodalomtörténet) 357
1. Egy kihaló ősműfaj megosztott öröksége: szétváló eposzi funkciók
továbbélése a regényben és az irodalomtörténetben 360
2. Reformkori körkép epika és történetírás együttéléséről 375
3. Epika és történetírás közös forrásvidékén:
az annales-hagyomány nyomában magyar földön 388
4. Nemzeti eredetmonda felé:
a genealógia műfajváltása Horvát történetírásában 408
5. „Édes eleink" útja „ditső Honnyunk" „boldog földjére":
a nemzetképviselet költői nyelve Virág és Horvát történetírásában 439
6. A nemzet mint res ficta et picta keletkezéséhez: „párducos Árpád"
útja a költészettől és képzőművészettől a történetírásig 453
7. Módszertani gát a vindikáció túláradása ellen:
Toldy irodalomtörténeteinek kettős értékelésmódja
és kritikai normahasználata 469
8. Kísérlet az új nagyelbeszélés tudományos hitelesítésére:
Toldy irodalomtörténetei és a filológiai ellenőrzés hermeneutikája 503
a) „Önlátomás": a megszemlélés bizonyosságtudata és vakfoltja 506
b) Az előformált látás hermeneutikája:
szembesítések Hanka és Thaly hamisítványaival 518
V. Mottóválasztás
(Egy nemzeti tudomány önmeghatározása Toldy jeligéiben) 539
1. Hazát dicsőítő eposz és igazságot kereső érvelés:
az összeegyeztetés ígérete Toldy első mottópárjában 541
a) „Et pius est patriae facta referre labor":
a vergiliusi nagyeposz példája az ovidiusi mottó foglalatában 542
b) „Refellere sine pertinacia, et refelli sine iracundia parati":
a tárgyilagos meggyőzés (vagy meggyőzhetőség)
cicerói követelménye 555
c) „Vox faucibus haeret":
Toldy és az összeegyeztetés aeneasi próbája 561
2. „Sine ira et studio"
Toldy és a tacitusi eszmény meghonosítása 569
a) Előzmények:
Tacitus-tisztelet a fiatal Toldy század eleji környezetében 570
b) Századközépi vitakérdés:
a „sine ira et studio" tudományos követelménnyé avatása 578
c) Pártok felett állás és „absolút" tárgyilagosság:
a történészi alkalmasság feltétele Szalay és Toldyék vitájában 598
d) Korjellemző igény 1849 után:
a tacitusi eszmény sztoikus olvasatának kelendősége 604
3. „Peragit tranquilla potestas quae violenta nequit":
a hatalom ígérete az Uj Magyar Muzeum claudianusi mottójában 619
a) Ókori példa a más nyelvből jött klasszikusra:
a fiatal Toldy elődkereső útja Claudianus műveihez 625
b) A remény hermeneutikája a szabadságharc leverése után:
egy forradalom-ellenes szövegből kiszakított idézet biztató olvasatai 633
c) „Tranquilla potestas" és „per passivam resistentiam":
Toldy szerepvállalása a claudianusi és a deáki jelszó mérlegén 641
4. „A múlt, hatalmunknak egyik eleme": Claudianus, Toldy
és a Disraeli-mottó a vindicatio szerephagyományában 652
VI. Történetformálás
(Ég és föld láthatára Toldy irodalomtörténeteiben) 669
1. Egy új grand récit és természetfölötti utalásai 672
2. Honnan hová tart a nagyelbeszélés:
fohászkodó előszó és evilági nézőpont az első irodalomtörténetben 693
3. Kísérlet természettudomány és theodicaea retorikai egyeztetésére:
pozitivista hatáselmélet és transzcendens sorsértelmezés
a Kazinczy-monográfiában 704
4. Kétségben apokalipszis és feltámadás között:
a nemzethalál vörösmartys látomása a kései irodalomtörténetben 714
a) „Helyét pusztaság lepte el és síri csend": az Előszó és a
Die Rauber látomásainak átütése az irodalomtörténet záróképén 716
b) „Katastroph" és „kiengesztelődés"
az irodalomtörténeti nagyelbeszélésben 726
c) „Ha a Gondviselés végtelen kegye":
a végső perspektíva történelmi kétsége és transzcendens reménye .. 739
5. „Vox faucibus haeret" ismét:
az elfúló hang és a Vörösmarty utáni fejlődés kimondhatatlansága 747
6. Világi módszertan és hegelies theodicaea között:
tudományalapítási dilemmák Gervinus és Toldy irodalomtörténeteiben 767
a) Normaképzések:
szaknyelv, autopszia, műközpontúság, történeti értékelés 779
b) Célképzetek:
kiengesztelődés/Versöhnung, teleológia és theodicaea 795
VII. Hagyományöröklődés
(Születési jegyek halványuló nyomai
a magyar irodalomtudományon) 817
1. Kőfejtők és építészek:
a feladat átértelmezései Toldytól Horváth Jánosig 823
2. A magyar irodalomtörténet-írás Beöthy Kis-tükrében 847
a) Műfajtörténeti atavizmus:
a millenniumi irodalomtörténet eposzi visszaütései 852
b) Ideológiai utóélet:
Toldy egykori Disraeli-mottója Beöthynél majd Antalinál 870
3. Visszametszés után: Horváth és Szauder
az irodalomtörténet magyar nyelvű művekre szűkítése ellen 877
4. Eszményből előfeltevés: a „sine ira et studio" Horváthnál 890
5. Nyelvi jel(kép)használat:
a nemzetképviseleti beszédmód és rítusai az irodalomtörténet-írásban 895
a) „Áldjuk a bölcsőt":
a nemzeti befogadás retorikája és rituáléja Beöthytől Horváthig 899
b) Szerb Antal válaszúton:
a kisebbségképviseleti megszólalás kizárt lehetősége 918
c) A hagyományos beszédmód késleltetett széttagolódása 1945 után 936
6. Mérlegen: egy nemzeti tudomány értéke 945
Bibliográfia és rövidítésjegyzék 963
Névmutató 1003

Dávidházi Péter

Dávidházi Péter műveinek az Antikvarium.hu-n kapható vagy előjegyezhető listáját itt tekintheti meg: Dávidházi Péter könyvek, művek
Megvásárolható példányok

Nincs megvásárolható példány
A könyv összes megrendelhető példánya elfogyott. Ha kívánja, előjegyezheti a könyvet, és amint a könyv egy újabb példánya elérhető lesz, értesítjük.

Előjegyzem
konyv