De hol vannak a gyerekek?

Fülszöveg

A szerző a jelen kor tárgyilagosságával vizsgálja az írók gyerektelenségének témakörét. A kötetben számos olyan író és költő helyeződik előtérbe, akik nem alkudtak meg a diktatúra előtérbe, akik nem alkudtak meg a diktatúra éveiben, s ezért nagy áldozatot kellett hozniuk: évekig hallgatásra voltak kényszerítve. Egy író- és költőnemzedék jelentős személyiségei (főként az újholdasok) nem vállal(hat)tak gyerekeket. Mindannyian alkottak, élték az életüket, s emberi-művészi lenyomatuk kötetekbe gyűjtve maradt ránk.
Nem egyszerű kérdés, hogy kinek miért nem lett utódja, az azonban tény, hogy alkotói pályájuk meghatározó szakaszában gyerekeknek szóló műveket hoz(hat)tak létre,s ezáltal az ifjúsági és gyerekirodalom jelentős részévé váltak:
Galgóczi Erzsébet
Kukorelly Endre
Mándy Iván
Mészöly Miklós
Nemes Nagy Ágnes
Ottlik Géza
Pilinszky János
Szabó Magda
Tamási Áron
Weöres Sándor.
Egy eddig feltáratlan témáról kaphat betekintést az olvasó. Feltáratlan, hiszen ezzel a kérdéssel behatóan még senki sem foglalkozott.
A mű irodalompszichológiai megközelítésmódjában járja körül a témát. A gyerektelenség, mint "probléma" nem csak az irodalmi alkotók (költők és írók) körében ismert, ám ez itt azért érdekes, mert éppen ők alkották - részben kényszerűségből - a magyar ifjúsági- és gyermekirodalom remekműveinek jelentős részét, amelyeken azóta nemzedékek nőttek fel. Vissza