Métely

Fülszöveg

„Szóval, most becsukom az atlaszt, és igyekszem megtudni MINDENT. Lépkedek visszafelé, araszolok a borotvaélen, és keresem az első hangot, amely megfogant a fülemben, az első mozdulatot, amelyben benne volt a végzetesség .."
E regény tárgya épp e borotvaélen araszolás, az első hang, az első mozdulat, a voltaképpeni „métely" kutatása a tűnt időben, az ifjú- és gyermekkorban.
Első regénye ez ugyan Deáknak, de egy verseskönyv, két novelláskötet és egy igazi sikert hozó színpadi mű tapasztalata, műhelygyakorlata áll már a szerző mögött, aki már első megjelent soraiban eljegyezte magát a legkorszerűbb kifejezőeszközökkel. Jelen regényében már valóban szuverén ura e maga teremtette és formálta kifejezőeszközöknek, melyek itt mindenekelőtt a jelen és múlt asszociációs láncolatként való bemutatásában, a különböző térbeli és időbeli síkok egymásra vetítésében, a feszes, drámaian tömör elbeszélő prózai és prózavers-szerű részletek váltogatásában jut kifejezésre, ahol is utóbbi részletek egy-egy fejezet lezárásaként mintegy kommentálják az addig mondottakat, olykor meg feleselnek velük.
Mindezek a korszerű formai, kifejezésbeli sajátságok pedig korszerű szemléletmódot hordoznak, korunk, környezetünk emberének lényeges dilemmáit vetítik az olvasó elé, egyszóval fontos és időszerű gondolati tartalmak közvetítői, s ezért méltán tarthat számot Deák regénye a mai olvasó megkülönböztetett figyelmére. Vissza