Deák Ferencz beszédei IV.

Előszó

Részlet a könyvből:

LÓNYAY FÖLJEGYZÉSEI A KÖNIGGRÄTZI CSATA IDEJÉBŐL.

Lónyay Menyhért naplójában megemlékezik a magyar országgyűlésnek a porosz-olasz-osztrák háború miatt 1866. junius 26-dikán bekövetkezett elnapolása előzményeiről, s az azon év julius 3-dikán vívott königgrätzi csata után történtekről. Följegyzéseiben szó van az osztrák autonomistákról is.
Az autonomisták és centralisták között, miként az utóbbiaknak 1866. október havában kelt nyilatkozata kifejtette, a magyar kérdésben az volt a «mélyreható» különbség, hogy az előbbiek megférőnek tartották Ausztria fönállását, szabadságát, hatalmát és jólétét a dualismuson alapuló kiegyezéssel, ellenben az utóbbiak «az ilyen kiegyezést visszautasítva, a birodalom egyik felének olyan kivételes állásában, mely nem ismeri el legalább a valóságos birodalmi ügyek parlamenti közös tárgyalásának szükségét, a birodalom fölbomlását látták, a nélkül, hogy a különvált és a nemzetiségi viszályoktól fenyegetett részre nézve belőle áldás fakadna.»
Lónyay Menyhért naplójában ezeket írja:
Buda, 1866. augusztus 17.
Kezdek megint nyerni elég lelki nyugalmat és időt, hogy folytassam egyzeteimet, melyek annyiszor félbeszakadtak. Szegény Gábor fiam fájdalmas és veszélyes betegsége elvette volt minden kedvemet az írástól.
Ha nem csalódom, junius 8-dikán indítám útnak jó fiamat Hall felé. 10-dikén az egész napot Linzben ágya körül töltöttem. Aznap Wiser, a volt Reichsrath tagja, a ki 1861-ben országgyűlésünket meglátogatta, egyik ritka barátja a magyar kérdés békés megoldásának, Nettwald orvossal megüzente nekem, hogy találkozni szeretne velem. Ő a felső-ausztriai autonomisták feje, úgy mint Kaiserfeld a steiereké. Igénytelen külsejű, veresképű, egészen ausztriaias beszédmodorú, értelmes egyén. Egy kollegájának társaságában fogadott, a kinek nevét már elfeledtem, és szólottak mindenről, a mi szivükön feküdt. Vissza