Református templom és temető a miskolci Avason

Előszó

Miskolc város jelképéről, az „Avas-hegy" történetéről és településünk életében betöltött szerepéről egy évtizede, 1993-ban jelent meg monográfia. Negyedszáz szerző az Avas geológiájáról, növény- és állatvilágáról, műemlékeiről, az irodalmi és képzőművészeti életben történő megjelenéséről, vagy egykori vendéglátásáról éppúgy rögzítette ismereteit, mint az építész a lakótelepről, a pedagógus az iskoláról, vagy a szociológus a lakótelepi életről. A mindmáig alapmunkának tekinthető kiadványban összefoglaló írások jelentek meg a református, a zsidó, valamint a mindszenti római katolikus és evangélikus temetőkről. E kiadvány az akkor elkezdett munka kiteljesedett változatának, egy konkrét téma elmélyültebb kutatásának, az eredmények összegezésének is tekinthető.
Az avasi templom és temetője, majd a későbbi korszakok templomai és felekezeti temetői - a szakmai szerkesztési szempontok adta szűk terjedelemben, de minden esetben - megjelennek az új Miskolc monográfiái köteteiben. Erezzük, hogy a temetők mindenkori világa és a mindenkori várostársadalom között szorosabb, mélyebb a kapcsolat, mint amit sikerül érzékeltetni. A monográfia is megfogalmazza annak igényét, hogy „gyökereinket" keresve, a mind mélyebbre ásás és látás nélkülözhetetlen (egyben kimeríthetetlen) forrásanyagát kínálják a kutatók számára a temetők, az érdeklődő olvasók számára pedig az ún. temetőkönyvek.
Miskolc város temetőinek feldolgozását célul tűzve, 1999-ben sorozatot indítottunk. Az alkalmat a leégése utáni állapotából helyreállított Deszkatemplom felszentelése adta. A szerzők írtak a miskolci reformátusság XVI-XX. századi történetéről, a tetemvári „deszkatemplomok"-ról, s mások mellett a temetőről. A kötet szakmai arányai itt is megkívánták, hogy a város történetében kiemelkedő szerepet vállalt személyek életútját, síremlékét mutathassuk be, tehát a teljes temető áttekintésére nem volt lehetőség. 2000-ben és 2001-ben is megjelent - e sorozat második köteteként - a miskolci orthodox templomról és temetőiről, az itt nyugvó egykori jeles családok történetéről szóló kiadvány. Ez már temetőkönyvnek nevezhető abból a szemszögből, hogy minden emléket dokumentál (rajzban, fényképen, vagy írásban) és minden személyt bemutat, akinek sírkövét őrzi a templomkert. Vissza