Debrecen megpróbáltatásai

Előszó

Robert Townson angol utazó a nyugat-európai viszonyok ismeretében 1793-ban nagyon elcsodálkozott, amikor egy várost talált ott, ahol ma Debrecen belvárosa fekszik. "Micsoda körülménynek köszöni létét Debrecen, azt nem tudom, de azt sem fejthetem meg, mi bírhatott rá 30 000 embert, hogy olyan vidéket válasszon ki magának lakhelyül, hol se forrás, se folyó, se tüzelő, se építőanyag nincs." Ő valóban nem tudhatta, hogy hosszú évszázadok óta itt keresztezte egymást egy fontos észak-déli és kelet-nyugati nemzetközi kereskedelmi útvonal.
Számos Árpád-kori település, templomos falu volt Debrecen szűkebb környékén (Derzsegyháza, Ohat, Parlagh, Monostor, Zelemér stb.), amelyek a török uralom időszakában vagy megelőzőleg elnéptelenedtek és eltűntek. Milyen körülményeknek köszönhette Debrecen, hogy elkerülte ezt a legsúlyosabb, végső katasztrófát, hogy azután számos természeti és társadalmi csapást túlélve máig fennmaradjon? Hiszen a sűrűn egymás mellett fekvő települések közül egy másik is kereskedelmi központtá, várossá fejlődhetett volna Debrecen (Debreczun) helyett. A XIII. században számos hasonló nagyságú falu állott a település környékén, amelyek közül Böszörmény (Hajdúböszörmény), Túrsámson (Hajdúsámson) és Szepes a kereskedelemben is vetélytársa volt.
Talán elsőként a település nevét felvett nemesi család tagjainak köszönhető, hogy végül Debrecen kiemelkedett a környező települések közül. Fennmaradását és fejlődését nagymértékben elősegítette az ún. "Debreceni uradalom", amely a XIV. században a Tisza és a Nyírség között terült el. Ennek legrégibb ismert birtokosai a „Debreceni" család tagjai voltak; közöttük az első ismert személy Rofain bán volt, akinek oldalági utódai: Debreceni Dósa és leszármazottai örökölték a birtokot, és birtokolták 1404-ig, a család kihalásáig. A XIII. század végén a város névadó falva Debrecen 500 főnyi kereskedő jobbágy lakossal már a váradi egyházmegye öt legnépesebb településeinek egyike. A Debreceniek közül a legismertebb Dózsa (Károly Róbert nádora), a kiskirályokkal szembeni hadi szolgálataiért kapott Debrecen környékén birtokokat, és e település vált a kialakuló Debreceni földesúri családi uradalom központjává. Dózsa fiai idején, a XIV. században a város a keleti országrész egyik igazgatási központja maradt, és három mai megyére terjedt tovább az uradalom területe. 1361-ben I. Lajos király kiváltságlevelet adott a településnek a Debreceni család érdemeire tekintettel. Ettől fogva lakói jogi védelmet kaptak saját földesurukkal szemben is, amennyiben saját bírát választhattak, és választott bíróságuk teljhatalommal ítélkezhetett ügyeikben. A város mentesült a jobbágyi adóterhek alól, csak királyi adó fizetésére volt kötelezett. Vissza