Debrecen város törzsménesének története 1944-ig

Előszó

A Hortobágyi Nemzeti Park megalakulásával és dolgozó eredményes hagyományfeltáró munkásságával időszerű lett, hogy Debrecen városnak a hozzá tartozó nagy magyar pusztán 1945 előtt is működő szervezeteiről, azok történetéről, eredményeiről beszámoljunk.
Nagy megtiszteltetés és öröm volt számomra, amikor először az Állattenyésztési Kutató Intézettől megkaptam a megbízást a téma feldolgozására, majd a Magyar Mezőgazdasági Múzeumtól a munka kiegészítésére, átírására. E két tanulmány lett az alapja e könyv megjelentetésének.
Szakmai körökben ismert és elismert a tárgykör, szűkebb hazámban, Debrecenben sok - nemcsak szakember - büszke rá és számon tartja történetét és eredményeit, amit a régi város vezetőségének irányítása, a lótenyésztési szakemberek tanácsadása mellett a ménes dolgozói elértek. A sikerek mögött nagyon sok apró, nem látványos, mindennapi munka feszült. A fényes szereplések nem ragyoghattak volna a szürke, munkás hétköznapok monoton fáradozása nélkül. Debrecen város ménese a nem állami ménesek között fogalommá vált, törzsménes rangot kapott, majd egyezséges ménessé is előléptették. A tenyészhelyek Hortobágyon: Máta és Várostanya - a lovastelepek Debrecenben: Epreskert és Dégenfeld (ma Tóthfalusi) téri belső fogattartás istállója, mind úgy élt a köztudatban, mint a szakmai szervezettség mintái. És, ahova a ménes legjobb ménivadékai kerültek 1931 után, a Debreceni Állami Méntelep is a maga nemében példamutató volt. - Ha Debrecen város lótenyésztése szóba kerül, minden szakember szeme előtt megjelenik a régi, remekbeszabott városi ötösfogat lenyűgöző képe. A ménest és egy kicsit a várost is jelképező fogatideál szerepléseit a ménestörténet sorai közt megrajzoltam. Nem volt nehéz a szerepléseit felderíteni, mert minden politikai és egyéb nagyobb esemény tanúja, szereplője volt. Az újságok ismétlődő hálás témája. Vissza