A' Magyar Szent Koronának és az ahoz tartozó tárgyaknak históriája

Fülszöveg

„Az ország karai és rendei elhatározták, hogy a Szent Korona, amely eddig sok veszélyben forgott, és csak az égiek kedvezéséből maradt meg, a hozzá tartozó drágaságokkal együtt az ország szívében, Budán őriztessék, és az országgyűlésig egybegyűlt karok és rendek beleegyezése nélkül soha máshova ne vitessék" - mondja ki az 1790:6. törvénycikk.
II. József 1790. január 28-án rendelte el a Szent Koronának Magyarországra való visszavitelét. A Szent Korona útja Bécsből Budára elképzelhetetlen ünnepségek közepette ment végbe. A korona hazatérése a magyar önállóság helyreállítását jelképezte, amit az egykoriak „magyar szabadságnak" mondottak.
1790. február 18-án indult a koronát vivő menet Bécsből. Farkasfalvánál lépte át a magyar határt, másnap Győrben éjszakázott, a püspöki palotában, harmadik nap Esztergomban a primási rezidenciában, s a negyedik nap délután érkezett a budai várba, ahol a Zsigmond-kápolnában helyezték el. „Ezen és a következő két napokon a várbeli templomban a közönséges nézésre ki volt téve szüntelen a korona. Eltelvén a három nap, a koronázási ékszerek elzárattak és rendre a magyar vármegyék fogják őrizni az országgyűlésig."
A koronaőrző megyei bandériumok szervezetének, színpompás öltözékének leírására, tagjainak név szerinti felsorolására Decsy Sámuel több mint száz oldalt szentelt A' Magyar Szent Koronának és ahoz tartozó tárgyaknak históriája című könyvében. Úgy vélte, hogy „ha fontolóm vesszük, mely felséges gondolatokkal bírt nemzetünk ezen féltő kincse iránt, mely nagy gondja volt annak megtartására, mennyi vért ontott amiatt, teljességgel nem lehet csudálkoznunk, hogy annak utolsó visszanyerésekor rendkívül való öröm származott nemeseinkben, és hogy ezen örömöknek kinyilatkoztatására készek voltak minden gyűjteményeket (gyűjtött vagyonukat] feláldozni"
A korona visszaszállítása alkalmából számos kiadvány jelent meg annak viszontagságos történetéről - Szent István korától a bécsi száműzetésig. Vissza