(De)formáció és (de)mitologizáció (dedikált példány)

Fülszöveg

Új kötetébe Szigeti Lajos Sándor 1996 óta született írásai közül azokat gyűjtötte egybe, amelyek arra keresnek választ, miért vált lehetségessé és szükségszerűvé, hogy új és megújult formák jelenjenek meg a legújabb magyar irodalomban, valamint azokat, amelyek arra kérdeznek rá, hogy a modern költészetben miért vált ismét relevánssá a mitologizáció, pontosabban: a demitologizáció, miért lett kompozícióteremtő elvvé a parabolikusság és a metaforikusság. Ilyen értelemben a (De)formáció és (de)mitologizáció folytatása a Modern hagyomány, valamint még inkább az Evangélium és esztétikum című könyvnek és előkészíti A virrasztó költő, illetve a Verssor(s)ok című köteteit.
Szigeti Lajos Sándor Szigetváron született 1951. április 16-án. A pécsi Nagy Lajos Gimnáziumban érettségizett, magyar-orosz szakon szerzett diplomát 1975-ben Szegeden. Bölcsészdoktorrá 1976-ban avatták, utána középiskolai tanár és gyakornok, 1977-től tanársegéd, 1982-től adjunktus, 1987-től docens, 1997-től egyetemi tanár. 1991 óta a JATE Modern Magyar Irodalmi Tanszékének vezetője. 1986-ban védte meg kandidátusi, 1995-ben akadémiai doktori értekezését, 1996-ban habilitált. PhD-programvezető, az MTA Szegedi Akadémiai Bizottság Irodalomtudományi Munkabizottságának elnöke. 1998-ban elnyerte a Széchenyi professzori ösztöndíjat. Másodéves hallgató kora óta, 1972-től publikál, írásait közölte többek között a Jelenkor, Forrás, Alföld, Kortárs, Új Dunatáj, Irodalomtörténet, Irodalomtörténeti Közlemények, Literatura, Korunk, Hitel, Napjaink, Műhely, Studia Poetica, Studia Nova, Életünk és a Székelyföld is. Kutatási területe a modern költészet immanens története, líraelmélet, poétika, motívumkutatás. Vissza