A gyalogló látomásai

Fülszöveg

A falukutató mozgalomban makói diákként már föladatot vállalt, s ekkor érlelődött meg benne az elhatározás, hogy élethivatásul az újságírást és az íróságot választja. A cibakházi árva gyerekből a makói gimnázium tanárai faragtak embert, és amint több novellája és kisregénye is tanúskodik erről: a gyermekként kapott tanári intelmek, útmutatások ma is munkálnak benne, általuk lett teljes emberré.
Harmincéves volt 1951-ben, amikor első könyve - egy riportgyűjtemény, az Építők becsülete - megjelent, s ezt hamarosan követte Felső határ az égbolt (1952) című kisregénye. 1961-ben kiadott novellás kötete, a Megszállottak már az érett, az életet sajátos látószögből vizsgáló író alkotása, akárcsak két regénye is, az Út nem vezet ki a világból (1964), és a Sátorkaland (1968), továbbá a Fölfelé az Etnán (1971), a Jelzőtűz (1974), Vakítás (1977) című, novellákat és kisregényeket tartalmazó könyvei.
Rádiójátékai, egyfelvonásosai is erről a sajátos látószögről tanúskodnak - és arról, hogy Dékány Kálmán különös, bensőséges kapcsolatban él az általa teremtett figurákkal, ismeri minden gondolatukat, lelkük minden rezdülését.
Két kisregényt és novellákat foglal egybe Dékány Kálmán legújabb kötete, amelyről így vall az író:
"Gyakran úgy érzem, hogy már a magunk számára is szinte legendaszerű távolságból üzen saját ifjúságunknak az a történelmi szakasza, amelynek egyaránt voltunk szereplői és becsvágyó alkotói. Számomra, háborút viselt, sokat próbált korosztályommal együtt, az előttünk járó idősebb nemzedék haladó eszményeit követve, belső erkölcsi parancsolat volt a pusztulás romjain a rend megalapítása. Már-már apostoli hitvallással hirdettük azokban az időkben, hogy egy új honfoglalás művén munkálkodunk, népi Magyarországot teremtünk, emberséges világot alkotunk. A Mű egy része elkészült... Kezdünk hát szenvedélyesen vizsgálódni, nemegyszer önkínzóan kutatva a magunk felelősségét azokban a jelenségekben, amelyek esetenként elkeseredést és szenvedést szültek büszkeség és elégedettség helyett - hitelrontáshoz vezettek. Hőseim magánéletének egy-egy olyan pillanatást igyekeztem megvillantani, amely a szembesítés ütközéseit vonja fókuszába..." Vissza