Delibes: Sylvia

Fülszöveg

Részlet a könyvből:
Amikor az Operaház elhatározta, hogy - hosszabb szünet után - ismét műsorra tűzi Delibes Sylvia című közkedvelt balettjét, két dologgal kellett számolnia. Egyfelől azzal, hogy ez a múlt század végén született muzsika, a késő romantikus balettzene egyik remeke, elsősorban a tradíciók kedvelőihez szól, - tehát új színpadi bemutatása is ennek megfelelő módon és formában kívánatos. Másfelől a színháznak arra is gondolnia kell - még a régmúlt darabjainak felújítása esetén is, - hogy a balettelőadások mindig és mindenhol valamiképpen a jelenkor igényei szerint kerüljenek színre, hiszen a ma közönsége ül be a nézőtérre. Ez a kettős feladat ezúttal úgy valósul meg, hogy az eredet muzsika teljes megőrzése mellett a Sylvia új szövegkönyvet és koreográfiát kap. A felújításban együttműködő művészek ettől remélik azt, hogy munkájuk ily módon a tradíció és a jelenkor követelményeinek is eleget tesz majd.
Delibes (1836-1891) neve és muzsikája hazánkban népszerű és jól ismert. Nemcsak a rádióba csendülnek fel gyakran a Lakmé, a Coppélia és a Sylvia dallamai, de mindhárom műve az Operaház sokat játszott darabjai közé tartozik. Azt mondhatni: keletkezésük óta játsszák őket Magyarországon, hiszen - s maradjunk most csak a két balettnél - a Coppéliát és a Sylviát alig néhány esztendővel megalkotásuk után már nálunk is bemutatták a Nemzeti Színházban. Mi vonzza a közönséget Delibes zenéjéhez, és mi jellemzi általában ezt a muzsikát? A dallamosságot, közvetlenséget és frissességet említhetnénk elsőként, a balettek esetében emellett a játékos, táncszerű ritmika, a színesség és drámaiság szerencsés együttesét is. Vissza