Magyarul szólni

Fülszöveg

Halála előtt egy évvel, 2010 márciusában, Deme László tanár úr ezt írta pályája utolsó áttekintésében: „szeretnék diófát ültetni még". Azaz: akkor sem mondott még le arról, hogy életideje hátralévő részét is értelmessé, tartalmassá tegye. A diófa és a diófaültetés mint jelkép a pályája végéhez közeledő ember számára leginkább azt jelenti: bízik benne, hogy élete nem volt hiábavaló, hogy amit végzett, gyümölcsözni fog. Mintha halála után maga is diófává szeretne lenni. A diófát nemes különlegessége, hosz-szú élete, bő és értékes termése teszi alkalmassá arra, hogy jelképként gondoljimk rá. Nem véletlen, hogy a néphitben olyan fa volt a legutóbbi időkig, amelyet emberszámba vettek. Antropomorfikus szokások kapcsolódtak hozzá: újév reggelén beszélgetett vele a gazda, megdicsérte, ha jó termést hozott, baltával fenyegette meg, ha rossz éve volt. Jelképként maga az ültetés leginkább a jövőnek szól, és az emlékezésre figyelmeztet, mint ahogy Ady kérte: „Legyetek emlékezéssel hozzám!"... Tovább

Fülszöveg

Halála előtt egy évvel, 2010 márciusában, Deme László tanár úr ezt írta pályája utolsó áttekintésében: „szeretnék diófát ültetni még". Azaz: akkor sem mondott még le arról, hogy életideje hátralévő részét is értelmessé, tartalmassá tegye. A diófa és a diófaültetés mint jelkép a pályája végéhez közeledő ember számára leginkább azt jelenti: bízik benne, hogy élete nem volt hiábavaló, hogy amit végzett, gyümölcsözni fog. Mintha halála után maga is diófává szeretne lenni. A diófát nemes különlegessége, hosz-szú élete, bő és értékes termése teszi alkalmassá arra, hogy jelképként gondoljimk rá. Nem véletlen, hogy a néphitben olyan fa volt a legutóbbi időkig, amelyet emberszámba vettek. Antropomorfikus szokások kapcsolódtak hozzá: újév reggelén beszélgetett vele a gazda, megdicsérte, ha jó termést hozott, baltával fenyegette meg, ha rossz éve volt. Jelképként maga az ültetés leginkább a jövőnek szól, és az emlékezésre figyelmeztet, mint ahogy Ady kérte: „Legyetek emlékezéssel hozzám!"
Ef z a kötet is az emlékezést szolgálja. A felejtéstől, az amnéziától egyébként nem kell féltenünk Deme tanár iurat. Nem a tudománytörténetre gondolok, mert az mindig kiszámíthatatlan, és mint köztudomású, ő nem tartozott sem a konzervatívokhoz, sem a modernekhez. Azt a nézetet ugyanis nagyon kevesen osztották, amit ő képviselt, hogy ti. a nyelvtudománynak társadalmi feladatai is vannak. Ez helyzetüknél fogva jóval természetesebb attitűd volt az erdélyi nyelvészek körében. Arra tehát aligha lehet számítani, hogy valamelyik paradigmához sorolva kanonizálja a tudománytörténet. Diófát viszont többször és több helyszínen is ültetett pályája folyamán.
Prof. Péntek János
E Vissza