Tempetőfi naplója

Fülszöveg

Ha ezt a könyvet két-három évszázaddal ennekelőtte rótta volna papirosra Domine Demetrius, az enyedi vagy a pataki véndiák, akkor is ilyen lett volna, csak éppen más díszlettel. A régi bányaváros hangulata ugyanolyan nyomasztó lehetett, s ha Golding élt volna már, s netán arra jár, nem kellett volna egy szigetig röpítenie víziójának gyermekhőseit.
Domine Demetrius e zordon, isten háta mögötti vidékről érkezik oskolára és főleg fényre vágyó elmével a jeles kollégiumba.
S bár freudi mentsége lenne arra, ha komor filosszá válna, mégsem az lesz: elméjével párhuzamosan kedélye, no meg teste is fölszabadul, s Domine egyforma buzgalommal öntözi elméjét válogatott okokkodásokkal és torkát válogatatlan bódító italokkal, nem sajnálván az időt sem a könyvtárra, sem a vidám cimborákra és mosolygós fehércselédekre.
Garabonciáiból gyanítható, hogy az egzisztenciális szorongás ördögei gyakran meglátogatják, s kénytelen követni őket a lét pincéjébe, és végignézni félelmetes játékaikat. Mikor elengedik, akkor viszont végigcsintalankodhatja magát a piactéren. Nem tudni, Domine eldöntötte-é, ezen állapotok közül melyik a valóság. Szerencsére nem erről a viaskodásról traktál minket. Hát miért is traktálna, amikor a szorongás időnkénti, viszont a muris dolgok minduntalan megtörténnek az emberrel, s jobb napokon még egy-egy eltévedt tündér is befekszik az ágyába, olyan szép az élet.
Hogy mi is zajlik a lélekben, az úgyis a lélek titka marad, bármit is ír Domine, vagy akárki. Tény az, hogy respektábilis Demetriusunk, ki oklevele szerint elsősorban a philosophia tudományának szakértője, s mint tudjuk, e jeles tudomány művelői hajlamosak ám koraéretten bölcselegni, s az érthetetlenség ködébe burkolni eszméiknek magvait, nos Domine Demetrius velük ellentétben elmés literátornak bizonyul, ki tudja, hogy nem latinul kell prédikálni a népnek, s hogy jó kedély a pompás társalgás alapja, mind az univerzitáson, mind a korcsomában, a kultúra eme két házában, hol Demetrius jól érzi magát. Vissza