Demokrácia-Kereszténység-Humanizmus

Előszó

Amikor egy nemzet jelenének sorskérdéseivel küszködik és jövő boldogulásának új lehetőségeit kutatja, olyan fogódzókat keres saját múltjában és környezete történelmi tapasztalataiban, amelyek talán megóvhatják az újabb tragédiáktól és útvesztésektől. Ez a jelen és jövő kétségtelenül az európai kulturális, gazdasági és politikai közössége való újraintegrálódás révén lesz csak olyan, amely biztos demokráciát, szociális biztonságot adó gazdasági fejlődést, s az emberi szabadságjogok minél teljesebb kibontakozását teszi lehetővé.
A viharos 20. századi magyar történelem egyaránt kínál példákat és tanulságokat az európai emberi és társadalmi közösséghez való illeszkedésre épp úgy, mint az abból való - tegyük hozzá erőszakos - kiszakítási kísérletekre. A magyarság és európaiság, a kereszténység és humanitás, a szociális igazságosság és politikai demokrácia szerves egységét kevesen képviselték olyan koherens filozófiával, politikai magatartással és egyéni példaadással, mint dr. Giesswein Sándor győri kanonok, pápai prelátus, a hazai keresztényszociális mozgalom és eszmekör Európa-szerte nagy tekintélynek örvendő vezéregyénisége.
Giesswein Sándor örökségéhez mindig akkor fordult a magyar keresztény közélet, amikor a kialakult gyakorlat: a hatalomhoz való kötődés vagy akár a vele való konfrontációk sorozata egyféle zsákutcába torkollott, és konstruktív alternatívák keresése vált lehetségessé és szükségessé. Így volt ez már az 1930-as évek második felében, amikor a keresztény-nemzeti Magyarország kereszténytelenségével és antiszociális konzervativizmusával fordult szembe a népben gyökereit kereső keresztény közélet. Majd pedig az összeomlás után, 1944-45 folyamán megint csak Giesswein Sándor öröksége kínálkozott megtermékenyítő eszméivel ahhoz, hogy feledve és elutasítva a korábbi korszak álkereszténységét, egy valóban korszerű, valóban demokratikus és szociális, a nemes liberalizmus eszméit is magába integráló kereszténydemokrácia bontakozzon ki a magyar földön. Egy olyan igazi kereszténydemokrácia - ami Barankovics István és eszmetársai programja volt -, amely tőlünk nyugatra Adenauer, Schumann és De Gasperi életműve nyomán megteremtette a szociális piacgazdaság boldogabb Európáját. Vissza