Démoni ragály: a pestis

Előszó

Az emberiség története - sok egyéb jellegzetesség mellett - mikroorganizmusok és emberek örök harca a túlélésért, amelyben hol az egyik fél, hol a másik arat átmeneti győzelmet. Többnyire elkerüli nem csak a történelem iránt érdeklődők, de a történészek figyelmét is ennek súlyossága. Idézzünk fel két egymástól időben és térben távoli példát! A dél- és közép-amerikai kontinens őslakossága nem a konkvisztádorok kegyetlensége folytán szenved totális demográfiai katasztrófát a 16. század elején, alig öt évtized leforgása alatt, hanem azoknak az eurázsiai és észak-afrikai baktérium- és vírustörzseknek köszönhetően, amelyekkel szemben az addig elzártságban élő tengerentúli bennszülöttek védtelennek bizonyultak. A napóleoni Grande Armée pusztulása az 1812-es orosz hadjáratban (amelyben a hadba induló közel 600 000 katonából alig 2000 tér vissza Európába) nem csak az időjárásnak és az élelmiszerhiánynak tulajdonítható (hiszen erre a francia hadsereg számított és felkészült), hanem elsősorban az orosz földön gyakori tífusz- és az akkor már ötven éve jelen lévő kolerabacilus gyengítette le, és taszította halálba a világ akkori leghatalmasabb és legjobban vezetett hadseregét.
Kiállításunk ezt az összetett jelenséget, a betegségről szóló különféle magyarázatokat, értelmezéseket, a pestisjárványok hatását, szellemi, mentalitásbeli következményeit, a félelmet és reményt, a kétségbeesést és a küzdelmet kívánja a Látogató elé tárni. Vissza